A szájba három pár különböző nyálmirigy (glandulae oris)nyílik, melyek savós, nyákos, illetve vegyes típusú váladékot termelnek.
Ezek a mirigyek a következők:
1. Két fültőmirigy (glandula parotis) nevének megfelelően a nyak felső részén, a fül alatt helyezkedik el; a nyálat a mirigy kivezető csöve (ductus parotideus vagy Stenon-féle vezeték) vezeti el, mely a második felső nagy zápfoggal szemközt, tűszúrásnyi nyillással torkollik a szájüregbe.
2. Két állkapocs alatti mirigy (glandula submandibularis) az ún. állkapocs alatti háromszögben fekszik; váladékát a ductus submandibularis (Wharton-féle vezeték) továbbítja a nyelv alatt középen, a nyelvfék két oldalán található kivezető nyílásokhoz.
3. Két nyelv alatti mirigy (glandula sublingualis) a nyelv elülső része alatt helyezkedik el, a kivezető csövek (Bartilino-vezeték és Rivino-féle vezetékek) nyílásai a szájfenéken vannak, egymás közelében. A nyál színtelen, szagtalan és íztelen folyadék, amely egy kissé viszkózus.
A fültőmirigy váladéka híg, savós, kisebb mennyiségben mucint is tartalmaz.
A nyál elősegíti az emésztést, az összerágott étel lenyelését és a mucinnak köszönhetően – a nyelőcső síkossá tételét. Elválasztása kisebb mennyiségben folyamatos, de táplálék – akár csupán annak illata vagy emlékezetbeli felidézése – hatására a termelt nyál mennyisége megnő.
A nyál százalékos összetétele a következő:
- - 99,3%víz
- - 0,1% ptialin (enzim)
- - 0,6 + mucin, albumin, kálium és nátrium-rodanid.
Bejegyzések
