Gyökérkezelés

A fog keményszövetei (zománc és dentin) alatt a fogbélüreg található. Ennek tartalma: érképletek, idegek, kötőszövet. A gyökérkezelés során a fogbélüreg (pulpa) tartalma eltávolításra kerül, ezt a teret lehetőség szerint sterillé teszik, és olyan anyaggal tömik be a gyökércsatorna teljes hosszában, amely tartós zárást biztosít.

A gyökérkezelés indoka leggyakrabban fogbélűri gyulladás, amit a mély szuvasodásból származó baktériumpenetráció okoz. A gyökércsatornába és annak falába ilyenkor baktériumok kerülnek. A gyökérkezeléssel a fertőzött beltartalom és a fertőzött csatornafal is eltávolításra kerül. Ezt gyökérkezelő tűk segítségével hajtják végre.


Folyamata

Miután röntgen felvétel segítségével ellenőrizték, hogy a gyökérkezelő tű leér a csatorna végéig, következik a mechanikai (gyökérkezelő tűkkel) és vegyi (Hyperol, Na-hipoklorit) tisztítása.
A megtisztított csatornát steril papírszálakkal kiszárítják, és a rtg-en meghatározott csatornahosszal megegyező hosszúságú guttapercha szálat (poen) helyeznek el a csatornában. A guttapercha egy természetes, homogén anyag, ami a gyökérkezelés céljainak igen jól megfelel. A guttapercha poen és a csatornafal közötti teret a gyökértömő paszta tölti ki. A gyökértömést kondenzálják (nyomással oldalirányban és lefele préselik), hogy pontosabb zárodást érjenek el vele.
Az ideális gyökértömés „csúcsig érő” és „falálló”: teljesen kitölti a gyökércsatornát.


Komplikációk

A gyökér csatornájába az idegek és az erek a gyökércsúcs felől lépnek be. A szuvasodás következményeként baktériumok lepik el a gyökércsatornát. Ezek igen hamar utat találnak a gyökércsúcson keresztül a környező szövetekbe: a gyökérhártyára és a környező csontba, ahol gyulladást produkálnak. Ennek következménye az akut gyulladás (annyira erős fájdalommal jár, hogy a beteg azonnali ellátást igényel) illetve a chronikus gyulladás, ami néha tünetmentesen, néha „elviselhető” tünetekkel zajlik.
Fontos itt megjegyezi, hogy az ilyen tünetmentes bakteriális góc különféle, alkalom adtán veszélyes ún. gócbetegségeket okozhat. Szemészeti, bőrgyógyászati, rheumatológiai, de akár szívbelhártya megbetegedéseket is okozhatnak. Ezek ellátása tehát ugyanolyan fontos, mint az akut gyulladásoké.
A gyökércsatornában lévő baktériumok és elhalt szövetek eltávolítása általában megoldott. A környező szövetek esetleges gyulladása azonban lassan gyógyítható. Első lépésben a gyulladás okát: a gyökércsatornát kell kitisztítani, és jó gyökértöméssel ellátni. Ezután esetleg antibiotikum kezelés segítségével lehet a szervezet segítségére sietni.
Az erre sem reagáló gyulladások kezelése komplikáltabb: tartalmaz gyógyszeres gyökérkezelést, sebészeti beavatkozást (gyökércsúcseltávolítás) stb.

Tömések

A fogászatban tömés alatt azt a műveletet értjük, mely során, különböző anyagokkal, helyreállítjuk a sérült fog integritását. A fog tömésére általában fogszuvasodás vagy valamilyen trauma következtében kerül sor. Viszont túl nagy hiányok esetén már nem lehet töméssel helyreállítani a fog struktúráját, ilyenkor fogművek készítéséhez kell folyamodni.

Egy tömés elkészítéséhez a következő lépések szükségesek:

1. üregalakítás (a szuvas részek eltávolítása és tömőanyag részére hely kialakítás)
2. üreg átmosása (a törmelékek eltávolítása)
3. szárítása
4. alábélelés készítése (csak bizonyos esetekben)
5. az üreg tömése
6. a tömés végső kidolgozása
   

A tömőanyagok

A fogak tömésére használt anyagoknak következő elvárásoknak kéne eleget tegyenek: szilárdságuk legyen hasonló a fogak szilárdságához, alakjukat ne változtassák, színben, transzparenciában legyenek a foghoz hasonlóak, ne legyenek károsak a szervezetre, ne oldódjanak, ne korrodálódjanak, rossz hő- és elektromos vezetők legyenek, feldolgozásuk legyen egyszerű. Ma még nem rendelkezünk olyan anyaggal, amely minden követelménynek eleget tenne.
Felhasználásuk szerint a tömőanyagokat a következőképpen lehet csoportosítani:

1. Ideiglenes tömőanyagok – olyan anyagok, amelyek csak rövid ideig (csak a kezelés két fázisa között) maradnak a fogban

• ♦ gyantával átitatott vatta
• ♦ guttaperka
• ♦ különböző cementek
• ♦ különböző paszták

2. Alábélelő anyagok – ezek az anyagok védik meg a fogbelet a végleges tömőanyagok közvetítette vagy esetleg maguk által okozott vegyi és hő károsodásoktól

• ♦ különböző cementek
• ♦ lakkok
• ♦ linerek

3. Végleges tömőanyagok – a tömés legnagyobb tömegét kitevő anyagok, melyek tulajdonságai a lehető legközelebb állnak a fog tulajdonságaihoz

• képlékeny formában fogba kerülők:

• ♦ amalgám
• ♦ cementek
• ♦ kompozitok

• szilárd formában, becementezéssel a fogba kerülők: inlayek

A tömőanyag megválasztása az üregalakítás előtt történik, mível közvetlen kihatással van rá. Ezenkívül az anyagválasztást még befolyásolják az esztétikai és mechanikai elvárások. Így, közvetlenül látható részre esztétikus, azaz „fogszínű” anyagot, míg nagy erőbehatásoknak kitett helyekre (mint az őrlőfogak rágófelszínei) a legellenállóbb anyagokat helyezik. Utóbbi elvárásnak leginkább az amalgám felel meg.


Az üregek

Még nem teljesen befejezett II. osztályú üreg
A szuvas szövetek eltávolítása után egy üreg (kavitás) marad vissza a fogban, melybe a tömőanyag kerül. Az üregeket az szerint, hogy a fog melyik felszínén találhatóak Greene Vardiman Black a következőképpen osztályozta:

1. I. osztály: a barázdákban és gödröcskékben jelentkező szuvasodás és az ezekből preparált üregek
2. II. osztály: az oldalsó fogak approximális felszínén jelentkező szuvasodás és az ezekből preparált üregek
3. III. osztály: a frontfogak approximális felszínén jelentkező szuvasodás és az ezekből preparált üregek, de a metszőél ép
4. IV. osztály: a frontfogak approximális felszínén jelentkező szuvasodás és az ezekből preparált üregek, ahol a metszőél is érintett
5. V. osztály: az oldalsó fogak vesztibuláris és orális felszínén jelentkező szuvasodás és az ezekből preparált üregek
6. VI. osztály: a csücskökön jelentkező szúvasodás és az ezekből preparált üregek
   

A kavitás preparálása nemcsak a szuvas részek eltávolításából áll, hanem kell biztosítsa a tömőanyag elhorgonyzását és a tömött fog megfelelő ellenállását. Az üregek kialakítása több egymásutáni lépésből áll, melyeket Black még 1889-ben meghatározott. Ezek a fogászat fejlődésével (új anyagok, preventív módszerek) ugyan változtak, de még ma is alapját képezik a műveletnek. Ezek a következők:

1. a szuvasodás feltárása - a jó rálátás és áttekinthetőség biztosítása;
2. az üreg határainak a meghatározása - talán ez a lépés tér el a legtöbbet Black szabályaitól. A preventív extenzió (extension for prevention) elve szerint az üreg széleit ki kell terjeszteni a fog öntisztuló vagy mesterségesen könnyen tisztítható felszínére. Ez a rágófelszíni cariesek esetén az összes barázda és gödröcske megszüntetéséből, az approximális cariesek esetén pedig az üreg széleinek a vesztibuláris és orális áthajlásig való kiterjesztéséből áll. Az új elvek szerint a fogszövetekkel konzervatívan kell bánni, és csak kimondottan a szuvas részeket, meg az alávájt, törékeny zománcot kell eltávolítani. Ezenkívül az üreg határainak az elhelyezkedését még befolyásolják: a szuvasodás kiterjedése, esztétika, az okklúzió, a szomszédos fogak;
3. az elsődeleges retenció biztosítása - célja egy olyan üregforma kialakítása, melyben az oda helyezett tömőanyag megszilárdulás után nem tud elmozdulni. Ez a lépés inkább az amalgám töméseknél és az inlayek készítésénél érvényesül, mivel a kompozit anyagoknál a mikromechanikai retenció és az üvegionoméreknél pedig a kémiai kötés kerül előtérbe. Amalgámtömés készítésénél az üreg falai párhuzamosak kell legyenek vagy esetleg enyhén konvergálhatnak az üreg nyílása fele. Inlay esetén, mivel az szilárd állapotban kerül behelyezésre, a falak enyhén divergensek (3-5°) kell legyenek. Kompozíciós anyagok esetén a mikroretenció főleg a zománcon érvényesül. Ezért a nagyobb felület biztosítására az üreg szélein a zománcot ferdére szokták csiszolni;
4. elsődleges ellenállási forma - a tömött fog és a tömés ellen kell álljon a rágóerőknek. Ennek érdekében az üreg alját egyenesre preparálják, úgy hogy merőleges legyen a fog hossztengelyére, az ékhatás kiküszöbölésére. Az üreg szögletei lekerekítettek kell legyenek. Ha a szuvasodás túlterjed a centrális barázda és a csücsök csúcsa közti távolság felén, akkor a csücsköt is bevonják a tömésbe. A tömőanyag is megfelelő vastagságu kell legyen, különben könnyen törik: amalgám és fémbetétek esetén ez 1,5 mm, míg kerámiabetét esetén 2 mm.
5. a szuvas dentin eltávolítása - az előbbi lépések során a szuvasodás nagy része már eltávolításra kerül. De az üreg alján maradhat egy bizonyos mennyiségű szuvas dentin, ezt el kell távolítani. Elkülönítése az egészséges dentintől nem mindig egyszerű, ilyenkor segíthet a dentin színe, keménysége és fényessége. Bizonyos körülmények közt egy kis mennyiségű szuvas dentin vissza is hagyható (lásd indirekt pulpasapkázás);
6. másodlagos retenciók - akkor alkalmazzák, ha az elsődleges retenció nem kielégítő. Ilyenek például: a retenciós gödröcskék és barázdák, retenciós alávájások, parapulpáris vájatok, csapok és perem preparálása, ha valamely csücsköt is bevonjuk;
7. finírozás - célja a minél simább átmenet biztosítása az üreg szélei és a tömőanyag közt. Erre azért van szükség, hogy a tömőanyag minél jobban, résmentesen odatapadjon az üreg széleihez, megakadályozva ezáltal a másodlagos caries kialakulását.
8. az üreg tisztítása és ellenőrzése - víz- és levegősugárral való takarításról van szó, mely során eltávolítják az üregben maradt dentinforgácsot. Ezután ellenőrzik az üreg falait és hogy az összes szuvas dentint sikerült-e eltávolítani.
   

Az üregek elkészítésére különböző alaku és méretű fúrókat és csiszolókat használnak, esetleg kézi eszközöket.


A dentinseb ellátása

Mély szuvasodás, üregalakítás, protetikai célból való fogelőkészítés, vagy traumák során a dentin szabaddá válik. Mivel a dentin egy élő szövet, fokozottan érzékeny a külső behatásokra. Így az üregalakítás közben elszenvedett traumára, a fertőzésekre (szuvasodás esetén az ép dentincsatornákban is jelen vannak a baktériumok), a tömőanyagok okozta kémiai ártalmakra (főleg a kompozitok esetén) vagy a tömőanyagok közvetítette hőre (elsösorban amalgámtömések esetén). A saját vérellátás hiányában a dentin nem képes megfelelő módon védekezni ezen behatásokkal szemben. Ezért szükség van a dentin védelmének biztosítására, azáltal hogy megpróbáljuk a dentincsatornákban lévő baktériumokat semlegesíteni, a dentincsatornákat teljesen lezárni, a pulpa védekezőképességét stimulálni (az ingerdentin képződésének az elérése) és megfelelő tömőanyag választásával.

A dentinseb védelmére különböző anyagok és technikák léteznek. Ezek megválasztása függ az üreg mélységétől, a hátrahagyott dentin minőségétől és a végleges tömőanyag tulajdonságaitól. A cinkoxi-foszfát cementből, vagy polikarboxilát cementből készített alaptömést és a dentin-impregnálási módszereket manapság már nem használják széles körben, az anyagok hátrányos tulajdonságai miatt. Alaptömés készítésére legmegfelelőbb anyagok a kalcium-hidroxid alapú cementek, a cink-oxid-eugenol cement, és az üvegionomér cement, mivel antiszeptikus hatásúak, hőszigetelők és az ingerdentin képzését is stimulálják. A kompozitok térhódítása óta és az egyre jobb dentin ragasztók (dentin bond agent) kifejlesztésével ezek az anyagok is háttérbe kerülnek. Az újabb kutatások szerint egy tömés sikerességét, azaz a másodlagos szuvasodás és a pulpakárosodás megjelenésének az elkerülését, a teljesen falálló tömés és a dentincsatornák lezárása biztosítja. Ezt a bondanyagok mikromechanikai kötődésével lehet elérni. Ezen anyagok hátránya, hogy biztonságos alkalmazásuk nagyon függ az elkészítési technikától. Nem megfelelő elkészítés esetén károsak lehetnek a fogbélre.

Nagyon mély szuvasodás esetén, ha fennáll a fogbél megnyításának a veszélye, egy kis mennyiségű szuvas dentint otthagyhatnak az üreg mélyén. Ilyenkor ún. indirekt pulpasapkázást végeznek. Az eljárás azon alapszik, hogy az üreg aljára fertőtlenítő hatású és az ingerdentin képzését serkentő anyagokat helyeznek, melyek semlegesítik a baktériumokat. Ugyanakkor az anyagok hatására egy megfelelő vastagságú ingerdentin rakódik le, ami megvédi a fogbelet a káros behatásoktól. Erre a célra a legmegfelelőbb anyagok a kalcium-hidroxid alapú cementek. Ha a fogbél hiperémiás (gyulladást megelőző fázis) a kalcium-hidroxid már nem elég, gyulladáscsökkentő és antibiotikum használata szükséges. Az indirekt pulpasapkázás alkalmával csak ideiglenes töméssel látják el a fogat. Ha bekövetkezne a pulpa gyulladása, ezt az ideiglenes tömőanyagot könnyen és egyben el tudják távolítani, és elvégezni a gyökérkezelést. Ha pár hét múlva a fog egészségesnek bizonyul, akkor lehet a fogat végleges töméssel ellátni.


Az üreg betömése

Kompozittal enyhén túltömött üreg. A fogra matrica van felhelyezve
Alapvetően kétféle technika létezik az üreg megtömésére: az egyik, amikor képlékeny állapotban viszik be az üregbe az anyagot és ott köt meg (direkt technika), a másik, amikor a szájüregen kívül készítik el a tömést és szilárd állapotban kerül az üregbe (indirekt technika). A tömések zöme direkt technikával készül, egyszerűbb kivitelezhetősége és kisebb időigénye miatt. Az indirekt technikát (azaz betétek készítését) főleg nagy kiterjedésű rágófelszíni üregek esetén használják, mivel ezek inkább biztosítják a jobb ellenállást a megmaradt fogszövetek számára. Megfelelő erősítés mellett a betétekhez hasonló kiterjedésű amalgámtömés is készülhet. A tömőanyag szájüregbe való bevitele és a betétek beragasztása előtt a fogat izolálják, megakadályozva a nyál bejutását az üregbe. II. és III. osztályú üregek esetén biztosítani kell a hiányzó falat. Erre a célra matricákat helyeznek fel a fogra, melyek egyben a fal kontúrját is visszaadják.

Képlékeny formában kerülnek az üregbe a kompozitok, az amalgám, az üvegionomér cement és a kompomérek. Ezek közül az amalgám és a kompozitok felelnek meg a nagy rágóerőknek kitett rágófelszíni tömések készítésére, míg az üvegionoméreket és a kompoméreket főleg cementcaries esetén használják. Az anyagok kötése általában két komponens reakciójaként jön létre, melyeket az üregbe való behelyezés előtt összekevernek. Az amalgámnak nincs, de a többi anyagnak van fotopolimerizábilis formája, amikor is a kötést fény indítja be (ilyenkor a komponensek gyárilag vannak összekeverve). Kémiai kötés esetén a manipulációs idő (a két komponens összekeverésétől a szilárdulásig eltelt idő) korlátozott, míg fényre való kötés esetén ez jóval hosszabb. A végleges kötés anyagtól függően rövidebb-hosszabb idő után következik be (az amalgámnál és az üvegionomérnél ez akár 24 órát is igénybevehet). A megfelelően előkészített anyagokat speciális tömőeszközökkel, kisebb mennyiségekben viszik be az üregbe, ahol tömörítik. A tömörítés célja a tömőanyag minél jobb adaptálása az üreg falaihoz és a légbuborékok keletkezésének az elkerülése, mely gyengíti a tömés minőségét. Miután az üreget teljesen feltöltötték anyaggal, következik a rágófelszín kialakítása, lehetőleg olyanra, mint a amilyen a szuvasodás előtt volt. A pontos rágófelszíni morfológia kialakítása az egyik legfontosabb lépése a tömés készítésének, mivel csak így adható vissza a fog funkcionalitása.

A betétek olyan „tömések”, melyeket a preparált fogról készített lenyomat alapján a fogtechnikus állít elő (hasonlóan a koronákhoz) és szilárd állapotban becementezéssel kerülnek az üregbe. Lehetnek inlayek (betétek), onlayek (kiterjesztett betétek) és overlayek (borító-betétek). Az inlayek a csücskök barázdafelőli lejtőjére terjednek ki. Az onlayek nagyobb kiterjedésűek, enyhén túllépnek a csücskök csúcsán, és ezáltal kevésbé érvényesül az ékhatás a fogon (de teljesen így sem küszöbölhető ki). Az ékhatás legkevésbé az overlayek esetén érvényesül, ugyanis ezek teljesen befedik a csücsköket. Készülhetnek fémekből (főleg aranyból) vagy esztétikus anyagokból (kerámia, kompozitok). A betétek egyik nagy előnye, hogy fogtechnikai laboratóriumban készülnek és így inkább megvan a lehetőség a gnathológiai alapelveken alapuló (artikulátorok használata) rágófelszín kialakítására.


A tömés végső kidolgozása

A tömőanyag megszilárdulása után a fölösleget el kell távolítani és a tömés felszínét simára kell csiszolni. A fölösleg a beteget rágás közben zavarná, míg az érdes felszín a lepedék megtapadásának kedvezne. Különösen fontos a tömés széleinek a kidolgozása, mert ha a tömés és az üreg falai közt rés van, a baktériumok újra behatolhatnak az üregbe és másodlagos szuvasodást okoznak.

Amalgámtömések esetén az üreget enyhén túltömik, majd ezt az üreg szélei fele tartó mozdulatokkal távolítják el, ezáltal javítva a széli záródást. Erre a célra olyan fúrókat használnak, melyeknek sűrűn elhelyezett és sekély forgácsoló éleik vannak. A finírozás az amalgám teljes kötése után történhet, tehát 24 óra után. A finírozás után következik a polírozás, mely során a tömés érdességét minimálisra csökkentik. Így az amalgám felszíne korrózióval ellenállóbb lesz, a plakk kevésbé tud megtapadni és tovább javul a széli záródás. Polírozásra fémből készült teljesen sima fúrót, vagy gumipolírozókat használnak. A tömés végső fényét filckorongokkal, körkefékkel adják meg, polírozópaszták használata mellett. Mivel az amalgám jó hővezető, ezeket a műveleteket vízhűtés mellett kell végezni, a pulpakárosodás elkerülésére.

Kompozittömések esetén is hasonlóan történik a tömés kidolgozása, azzal a különbséggel, hogy itt speciálisan a kompozit anyagok számára kifejlesztett polírozókat használnak. Úgy a finírozók, mint a polírozók színkóddal vannak ellátva, ami az eszköz durvaságát jelöli.

Szájrák

A szájrák

Hazánkban a szájrák az utóbbi negyven évben az ötszörösére emelkedett, ötéves túlélési esélye alacsonyabb, mint ötven százalék. A 2002-es évben közel kétezer ember halt meg szájüregi daganatban, pedig a szájrák könnyen kezelhető lenne, ha korai stádiumban kiszűrnék.

Kialakulásának okai

A torok-, tüdő- és szájrák kialakulásának elsőszámú kiváltója a cigarettázás. A szájüregi nyálkahártya a nikotin és az égéstermékek rákkeltő anyagainak hatására fajul el rákosan. A szájüregi rák gyakori a szivarosoknál, pipásoknál és a bételrágóknál egyaránt.





Nyálunk sok olyan enzimet, antioxidánst tartalmaz, ami védi a szervezetet a különböző betegségektől.









A cigarettafüst azonban elpusztítja ezeket a védőanyagokat, valamint megváltoztatja a nyál összetételét, és olyan mérgező vegyületeket hoz létre, melyek fokozzák a szájrák kialakulásának esélyeit. Mivel nincs semmilyen enzim, ami ezeket a mérgező molekulákat lebontaná, mérgező hatásuk jóval tovább fennmarad a szájüregben.

A dohányzásnak kitett nyál elősegíti a sejtek pusztulását és a fogak szuvasodását is.

Az utóbbi években kiderült, hogy a gége-, garat- és szájüregi rákok 50%-ának kialakulásában vírusfertőzés is szerepet játszhat. Érdekes módon ugyanaz a vírus mutatható ki ezek esetében is (humán papilloma vírus, HPV), mint a méhnyakráknál.


Ki végez szájrák szűrést?

Orvosi segítséget kérhetünk a szájsebésznél, fogorvosnál, onkológiai központban. Évente célszerű legalább egyszer elmenni rákszűrésre, ahol az orvos alaposan végignézi a szájüreg nyálkahártyáját.



Milyen jelek utalhatnak a szájrák kialakulására?

Gyanúsnak kell tekinteni minden eltérést a száj nyálkahártyáján, különösen, ha olyan fehér vagy piros foltok alakulnak ki, melyek nem gyógyulnak meg, és fokozatosan továbbnövekednek. Ezek a kicsiny sebek könnyen vérezhetnek különböző irritáló ételek hatására. A kialakult sebekből adódóan egyre fájdalmasabbá válik az étkezés.



Ad-e áttétet a szájüregi rák?

Igen, eleinte a nyirokcsomókba és a nyakra ad áttétet. Ezeket az eredeti daganattal egyidejűleg műtét során távolítják el. Nagyon előrehaladott állapotban adhatnak távoli áttétet is, főleg a májba, tüdőbe, agyba.

Herpesz

A herpeszt vírus (herpes simplex) okozza, melynek két típusa ismert: a HSV-1 és HSV-2. Az első a szájon, az arcon és a szemen okoz fertőzést, - a szemen szaruhártya- és kötőhártya-gyulladást -, míg az utóbbi a nemi szerveken okoz kellemetlen tüneteket.

A herpeszt vírus (herpes simplex) okozza, melynek két típusa ismert: a HSV-1 és HSV-2. Az első a szájon, az arcon és a szemen okoz fertőzést, - a szemen szaruhártya- és kötőhártya-gyulladást -, míg az utóbbi a nemi szerveken okoz kellemetlen tüneteket.




A herpesz vírusok csoportjába tartozik még:

1. varicella-zooster vírus (VZV), mely a bárányhimlőt és övsömört okoz,
2. Ebstein-Barr vírus (EBV), mely Pfeiffer-féle mirigylázat okoz,
3. cytomegalovírus (CMV).
   

A legtöbben – kb. 80% -a felnőtt korosztálynak - gyermekkorban fertőződik vele, de hozzávetőlegesen csak 20%-nál jelentkeznek a tünetek. A fertőzés emberről emberre terjed

Aki egyszer megfertőződött, élete végéig hordozója lesz, ugyanis a vírusok az idegpályák mentén vándorolnak, majd meghúzódnak az idegdúcokban. Előfordul, hogy évekig nem okoz tünetet, de bármikor aktivizálódhat (láz, menstruáció, nagy hideg, leégés stb. hatására).

A száj körüli herpesz gyulladásos alapon kialakuló, viszkető hólyagcsoport formájában jelenik meg az ajak szélén vagy az orr körül. Ezek a hólyagocskák egy-két napon belül felszakadnak, majd pörkösödve gyógyulnak.
A betegség legrosszabb esetben 7-10 nap alatt önmagától is gyógyul, azonban súlyosabb esetekben gyógyszeres kezelésre lehet szükség.

A nemi szerveken és környékükön előbukkanó apró hólyagok néhány nap múlva nagyobb hólyagokká egyesülnek, ezután 7-20 nap alatt gyógyuló, heges fekélyekké változnak.

Fogkő

A fogkő kialakulásának okai

A szájüregben lévő baktériumok megtelepednek, és el kezdenek szaporodni a szájban jelenlévő ételmaradványokon, lepedéket (materia alba / plakk) hozva létre a fog felszínén. Ha a fogmosás túl gyors, vagy nem alapos, esetleg elmarad, a nyálból kiváló krisztalloidok a lepedékekben elmeszesednek – mészkő rakódik le a lepedékben. Ennek a folyamatnak az eredményeként alakul ki egy kemény réteg a fogon, amit fogkőnek nevezünk.

Elhelyezkedés szempontjából megkülönböztetünk az íny felett, és az íny alatt kialakult fogkövet.

Meg kell jegyeznünk, hogy a fogkő kialakulásában nagy szerepe van az örökletes tényezőknek, és a dohányzásnak is.


Szövődmények





A fogkő kialakulása igen nagy veszélyeket rejt magában. Az általa kialakult betegségek miatt sokkal több fogat veszítünk el, mint a fogszuvasodásból adódóan.





Az íny alatt elhelyezkedő fogköveknél gyakran alakul ki gyulladás ((gingivitis), amit az íny vöröses színe, fájdalma, vérzékenysége, és a kellemetlen leheletet jelez, valamint az, hogy eltávolodik a fogaktól. Ennek következtében ínytasakok keletkezhetnek a fogak mellett, így a gyulladás átterjedhez a fogágy mélyebb szöveteire is (fogágygyulladás - periodontitis), ami a fogmedercsont pusztulását vonja maga után. Ez a folyamat foglazuláshoz, majd a fogak elvesztéséhez vezet!


A száj higiénés kezelése

A megelőzés és kezelés szempontjából kulcsfontosságú a gondos szájápolás, ennek érdekében ajánljuk, olvassa el a helyes fogmosásról szóló cikkünket.
Ne feledje, hogy nagyon fontos az íny rugalmasságának megőrzése, mert ezáltal képes szorosan rátapadni a fognyakra, és így tudja meggátolni, hogy bármiféle fertőzés be ne jusson a fogágyhoz. Ezért fontos, hogy egy nem túl kemény szőrű fogkefével körkörösen dörzsölgesse át minden fogmosás után az ínyt, mert így edzésben tarthatja azt. Az íny vérzése esetén is folytassuk ezt a masszázst, mert ez a kezdődő gyulladás gyógyításában is segítséget nyújt.


Fogkő eltávolítás

A fogorvos ínygyulladás és fogágy betegségek gyógyításánál a fogkő eltávolításával (depurálás) kezdi. Ennek során eltávolítja a lepedéket, a fogkövet, egyéb lerakódásokat is.
Általában ezt a kezelést egy ultrahangos fogkő eltávolító eszközzel végzik, mert ez a legkíméletesebb eltávolítási mód. Előzetesen Lidocain sprayvel elérzéstelenítették a nyálkahártyát. A kezelést polírozással fejezik be, mert a lepedék a sima fogfelszínen nehezebben rakódik le.


Fogkő eltávolítás utáni teendők

A fogkő eltávolítása után gyakran érzékenyekké válnak a fogak a hidegre, melegre, édes és savanyú ízekre. Ez azonban Sensitíve fogkrém használatával 1-2 héten belül megszűntethető.

Az, hogy a fogkő mennyi időn belül képződik újra, nagymértékben függ a helyes szájápolási szokások kialakításától

Rossz lehelet

Tény az, hogy nagyon sokan nem is tudják, hogy szájszaguk van. A környezetet ugyan bosszantja a kellemetlen szag, de az arra való utalás tabunak számít.

A tenyerébe lehelve mindenki maga is ellenőrizheti szája állapotát. Legjobb azonban, ha megkérjük a hozzánk legközelebb álló embereket, házastársat, szülőt, gyermeket, barátot, hogy ne féljen figyelmeztetni minket, ha bármi kellemetlent érezne!

Mindez pedig azért lényeges, mert a friss lehelet nemcsak a jó közérzet szempontjából, hanem a szociális kontaktusok során is lényeges szereppel bír. Hiszen ki kedveli a rossz leheletet? Elkerülhetünk rosszindulatú intrikákat és kellemetlenségeket, ha fokozottan odafigyelnünk friss leheletünk fenntartására.

Megkülönböztetünk képzelt (pseudohalitosis) és valódi szájszagot (halitosis). Amennyiben kiderül, hogy a rossz szájszagot csak beképzelte valaki, de ő ennek ellenére továbbra is meg van győződve arról, hogy rossz a lehelete, halitofóbiát fog diagnosztizálni az orvos.

A valódi szájszag kéttípusú lehet. Az egyik oka a szájüregben keresendő, hátterében legtöbbször a nyelvháton felszaporodott baktériumokkal teli lepedék áll. Szájápolás után a probléma megszűnik (fiziológiai/átmeneti halitosis).

A másik típus nem múlik el szájápolás hatására (patológiás halitosis). Oka kereshető a szájban (orális patológiás halitosis), vagy azon kívül (extraorális patológiás halitosis).
A tartósan rossz leheletet leküzdeni csak úgy lehet, ha feltárjuk az okot.


Szájüregben jelenlévő okok:

1. rossz szájhigiéné,
2. a felső vagy alsó légutak megbetegedései,
3. szuvas fogak,
4. fogínygyulladás,
5. fogágybetegségek ,
6. nyelvlepedék,
7. tályogok,
8. szájüregi daganatok,
9. rosszul elkészített fogpótlások.
   

Szájüregen kívül eső okok:

1. hagymás, foghagymás ételek,
2. gyomor, nyelőcső megbetegedése,
3. májbetegség,
4. cukorbetegség (acetonos lehelet),
5. kóros bakteriális állapot a vékonybélben ,
6. vesebetegség,
7. nyálképződés lelassulása (ebből adódhat a reggeli rossz lehelet is),
8. gyógyszerek.
   

Mivel tíz esetből nyolcszor a rossz lehelet oka a szájban keresendő, különös jelentőséggel bír a szájápolás a friss lehelet fenntartásában.


Elsődlegesen természetesen a fogmosás fontosságát kell kiemelnünk. Amennyiben ez napközben nem megoldható, gyors és hatékony megoldást jelenthet a szájvíz használata. Az alkohol és gyógynövények kivonatait tartalmazó szájvizek lefertőtlenítik a száj belsejét, a baktériumok elszaporodását megakadályozzák a szájban, friss leheletet biztosítanak! Egyébként pedig olyan helyre is elér a szájvíz, ahova a fogkefe nem. Gargarizálással a torok és a nyelv hátsó részének a hatékony fertőtlenítésére is alkalmas.

Esti fogmosáskor ne felejtsük el a nyelven lévő lepedék eltávolítását, hiszen nagyon sok esetben ez áll a rossz lehelet hátterében.

Ínygyulladás , ínysorvadás

35 éves kor után már nem a fogszuvasodás, hanem a fog körüli szövetek gyulladása (periodontitis) miatt veszítjük el legtöbb fogunkat. Statisztikák szerint az összes elveszített fog 80%-nak ínybetegség áll a hátterében.

Ezért nagyon fontos a korai felismerés mellett a megelőzés is, hiszen rengeteg pénzt, kellemetlenséget takaríthatunk meg a fogaink megőrzése mellett.

A periodontitis károsítja a fogat tartó szöveteket, a csontot, az ínyt és a gyökérhártyát. Ha már egyszer kialakult, nem lehet visszafordítani: az állapot további romlása csak szakszerű kezelés és bonyolultabb, napi rendszerességű szájápolás révén kerülhető el.
Ugyanúgy, mint a fogszuvasodás esetében itt is a fő bűnös a bakteriális lepedék.


Mi a lepedék?

Általában leheletvékony, láthatatlan, teljesen átlátszó réteg, amely a nyálból képződik. Alapjában véve védőréteg a zománcon, amíg benne el nem szaporodnak a baktériumok. A cukros étel teszi táptalajjá a baktériumok elszaporodához, ami által a védőréteg átalakul káros bevonattá. A lepedék a fogakon képződő, sárgás, erősen tapadó ételmaradékokból képződik, orvosi neve dentális plakk.
Baktériumai a fog szuvasodása mellett az ínyt is megtámadhatják, gyulladást okozva. Ha nem kezelik, az ínygyulladás (gingivitis) súlyosabb betegséghez, fogágygyulladáshoz (periodontitis) vezet.
A gyulladás mellett az el nem távolított plakkból kemény lerakódás képződik, amit fogkőnek nevezünk. A fogkőben lévő baktériumok toxinjai szétroncsolják a fogak támasztószöveteit. Ebből adódóan az íny elválik a fogaktól, és tasakok jönnek létre, ahol még több lepedék tud összegyűlni. Ezek a gingivatasakok egyre mélyebbé válnak, ami által a lepedék egyre mélyebben hatol a gyökerek mellett.


A fogágybetegségek kisérő tünetei


Ínygyulladás sokszor lassan, észrevétlenül kezdődik. Figyelmeztető jel a túlérzékenység, amely jelentkezhet a hideg vagy meleg, valamint az édes vagy savanyú hatására.
Tünetek: a fogmosáskor észlelt ínyvérzés, ínyszéli duzzanat, ami pirossággal és fájdalommal is jár, valamint apró hólyagok, fekélyek az ínyen.


Jó tudni!
Az ínyvérzést a közhiedelemmel ellentétben nem a fog erős súrolása okozza, hanem a baktériumok vagy a fogakra rakódott fogkő.
Az elhanyagolt ínygyulladás átmehet fogágygyulladásba, de nem minden ínygyulladás alakul át fogágygyulladássá.




Ínysorvadás a fogágygyulladások súlyosabb kísérője.
A savas közegben a fogágy begyullad, a fog környéke megduzzad, heves fájdalom jelentkezik. Elhanyagolva súlyosabb ínybetegségek alakulnak ki.




A sorozatos gyulladás következtében a szövetek elhalnak, az íny zsugorodni, sorvadni kezd. Ilyenkor az ellenálló, ép fogak gyökere meglazul és a fog kihullik.


Kezelés

A fogágygyulladások kezelésében a legfontosabbak:

1. a szájhigiéné helyreállítása ( lásd a szájhigiéné szerepe a megelőzésben),
2. a fogkövek eltávolítása (ennek érdekében három, illetve hathavonként fel kell keresni a fogorvost).
   

Fogszuvasodás

Tudta-e
…, hogy a civilizált emberiség 96%-ának a fogazata nem egészséges?
…, hogy az 50 év felettiek fele már elvesztette saját fogait?
…, hogy a kétéves gyermekek 50%-ának van szuvas foga?
…, hogy a 15 éves korosztály fogainak több, mint a fele szuvas, és háromnegyed részüknek ínygyulladása van?
…, hogy a WHO által 32 európai országban szervezett felmérés szerint Magyarország a 29-ik, csaknem a legrosszabb helyen áll a fogszuvasodás elterjedtségét tekintve?

A fogszuvasodás oka

A fogszuvasodás négy tényező együttes hatása következtében jön létre.

Ezek a következők:

1. a fogfelszín illetve a szervezet állapota;
2. az ételmaradványok, elsősorban a szénhidrátok, cukrok, illetve lebomlási termékeik táptalajt szolgáltatnak a belőlük savat képező mikroorganizmusok számára;
3. a mikroorganizmusok (baktériumok) a táplálék szénhidrátjait lebontva tejsavat termelnek, ez megtámadja a fogzománcot és az ásványi anyagokat (kalcium, foszfor, fluor) kioldja;
4. az időfaktor jelentős tényező: minél gyakrabban éri savas hatás a fogzománcot, annál hamarabb jön létre a szuvasodás.
   

A fogszuvasodás kialakulásának fázisai




A fogszuvasodás (caries) mind a tejfogak, mind a maradó fogak koronáján kedvezőtlen körülmények között már röviddel a fog áttörése után megindulhat.




Kialakulásának fázisai:

1. A fogzománcot sav támadja meg.
2. Kezdeti formája a fogzománcon lévő fehér folt, amely a fogzománc ásványi anyagainak kioldására utal.
3. Továbbhaladása esetén a fogzománc porózussá válik, a zománcban kialakul a szuvas üreg, a „lyuk". A zománcréteg beszakad.
4. Az üreg nagyobbodik, mélyül, benyomul a dentinbe.
5. Fogorvosi beavatkozás nélkül a szuvas üregben lévő baktériumok elérik és megtámadják a fog belső üregében elhelyezkedő ereket és idegeket tartalmazó élő fogbelet. A fog érzékennyé válik a hidegre és az elfogyasztott élelmiszerekben lévő édes anyagokra.
   
6. Miután elérte a szuvasodás a fog belső üregét fertőzést okozhat, mely tályog (gennyes góc) kialakulásához vezethet a fogban, a csontban vagy a fog körüli szövetben. A tályog kialakulása nem minden esetben jár nagy fájdalommal! A teljes folyamat a sav fogzománcot történő megtámadásától a tályog kialakulásáig körülbelül 12 hónapi tart.
   

A fogszuvasodás megelőzésének lehetőségei

A helyes táplálkozás megvalósítása, főként cukor; azaz szénhidrátfogyasztás mennyiségi és minőségi változtatásával.

A helyes szájhigiénés módszerek alapos alkalmazásával, melyek elsősorban a foglepedék eltávolítása által hatnak.

Egyes orvosi vélemények szerint a fluoridok általános és helyi alkalmazása a zománc ellenálló képességét fokozza. Más orvosi vélemények ezzel szemben a fluor káros vegyi anyag és sárgítja a fogakat.Erről olvashat a fogkrémről szóló cikkemkben.

Műfogsor tisztítása

A szájüregben mindenkinél jelenlévő baktériumok mennyisége és összetétele megváltozik a műfogsor viselése során. Az íny, a lágyrészek és a műfogsor között lévő hézagokban a baktériumok ideális táptalajt találnak a növekedésre és a szaporodásra.

E folyamat során indul el a lepedék, fogkő, plakk képződése, amely a műfogsorra is lerakódhat. Az új műanyag fogsorokon kevésbé, de a többszörösen javított protéziseknél – az egyenetlen felszíneken – nagy mennyiségű lepedék-, baktérium- és gombatömeg rakódik le.

Ennek következményeként jön létre a szájnyálkahártya állandó újrafertőződése, gyulladása az egymáshoz érő felszíneken. A következmény a kellemetlen szájszag, mely a szájnyálkahártya gyulladásával csak fokozódik.

A műfogsor fogkefével történő tisztítása hasznos és jó, de ezzel csak mechanikai tisztító hatás érhető el. A megoldás a megfelelő műfogsortisztító szerekkel való rendszeres tisztításában rejlik. Számos műfogsortisztító tabletta ismert, melyek használata egyszerű.



Kíméletesen, gyorsan, alaposan tisztítanak, hatásuk során a tisztítóanyagok fertőtlenítenek és megszüntetik az elszíneződéseket. A dohányosoknak készült változat a fekete, nikotin okozta színeződést is eltávolítja. A műanyagból-fémrészekből álló kivehető, részleges műfogsorok tisztítása speciális tablettával oldható meg, melynek használata során elkerülhető a korróziós hatás a fémrészeken.


Mivel a műfogsor tisztítása nem a szájban történik, így a szájüreg megfelelő ápolása gyakran elhanyagolódik. A szájüreg fertőtlenítését és az érzékeny íny védelmét a gyulladásos folyamatokkal szemben a műfogsorviselő a speciális szájvíz használatával oldhatja meg.

Aki részleges fogpótlást visel, annál a jó szájhigiénia döntő fontosságú a maradék fogak egészsége érdekében. Ahhoz, hogy tökéletes szájhigiéniát érjünk el, a műfogsort a szájból ki kell venni, mivel azt csak így lehet alaposan megtisztítani. A műfogsort először folyóvízzel öblítsük le, majd kisfejű, keményebb típusú fogkefével vagy fogsortisztító kefével távolítsuk el a nagyobb ételmaradékokat. Ehhez olyan fogkefét válasszunk melynek sörtéi legömbölyített végűek, mert az éles, kemény műanyag sörték a protézis anyagában karcolást, károsodást okozhatnak.

A műfogsor megfelelő higiénéjéhez elengedhetetlen a műfogsortisztító tabletták használata, amely kiegészíti a mechanikus tisztítást kémiai, baktérium és gombaellenes hatással, sőt végi a műfogsort a kellemetlen elszíneződésektől is. A különböző háztartási tisztítók alkalmazása tilos! A tisztító anyagok fertőtlenítenek és megszűntetik az elszíneződéseket. A biológiai fehérjeoldók oldják a lepedék és a fogkő fehérjéit. A felszabaduló oxigén erőteljes pezsgésével egyenletesen eloszlatja a hatóanyagokat, hogy azok a legkisebb résekbe is eljussanak. Felületlazító anyagok gondoskodnak arról, hogy a fogsoron lévő nagyobb ételmaradékok is könnyen eltávolíthatók legyenek.

Szájvíz használata

Minden fogorvos egyetért abban, hogy a szájhigiénia szempontjából a fogkefe és a fogak tisztításának megfelelő technikája a legfontosabb. Ám még a legjobb fogkefe és a legalaposabb tisztítás is csak a lepedék mintegy felét távolítja el. Pedig a foglepedék a legveszélyesebb tényező a fogszuvasodás és a paradontózis kialakulásában.

A szájvizek a mindennapos szájápolás hasznos kiegészítői. Alapos szájöblítéssel megakadályozhatjuk a fogínybetegségeket és egyéb szájfertőzést okozó baktériumok elszaporodását, mivel hatékonyan csökkentik a foglepedéket.
Az antibakteriális szájvizek olyan helyekre is eljutnak, ahová a fogkefe és a fogselyem sem ér el. Egyes készítmények még az enyhe torokgyulladás tüneteit is csökkentik.
A szájvizek enyhe fertőtlenítő hatást fejtenek ki – főként alkohol tartalmuk miatt -, frissebbé teszik a leheletet és kellemesebbé a szájat. Elnyomják a nem megfelelő fogmosás mellékhatásait.

A szájvizek használhatóak fogmosás után és napközben fogmosás helyett is. Munkahelyen, ahol minden perc számít, és nem tudnánk megfelelően tárolni a fogkefét, egy gyors szájöblítés a megfelelő szájvízzel azonnal friss leheletet biztosít és tisztít is. A szájvizet zárt fogsor mellett meg kell zubogtatni, ugyanúgy, ahogy a fogmosás alkalmával is szájat öblítünk, majd célszerű a hátsó szájüreget is kiöblíteni, mintha gargarizálnánk.

Előnyük:

1. frissíti leheletet biztosítanak,
2. gyulladást gátló hatásúak,
3. csökkentik az íny vérzékenységét és,
4. a fogra rárakódott lepedék mennyiségét.

A száj vegytana

Pontosan követhető a szájban a savképződés hatása a fogakra. A helyes és helytelen étkezési szokásokkal párhuzamosan változik(változhat) egész nap a szájban a vegyhatás - pH-érték - a foglepedékben.

Az, aki a napi három főétkezés között nem fogyaszt cukorral édesített ételt, italt, cukorkát, szörpöket, kávét, teát, szájának pH- értéke nem csökken, tehát nem savanyodik.
A főétkezéskor fogyasztott cukor csak néhány alkalommal okoz savképződést, közben a dentális plakk - foglepedék - visszanyeri normál vegyhatását.




Az, aki a főétkezések között gyakran fogyaszt cukorkát, cukrozott gyümölcsleveket, kávét, teát, szájának pH- értéke csökken - savanyodik. Ha csökken a pH, vagyis sav termelődik, megindulhat a zománc oldódása. A pH=5,5 fontos határérték, itt kezd oldódni a mész.

Jó tudni:

1. Ha cukrot viszünk a szájba, bomlása savanyú vegyhatást okoz.
2. A savanyodás a pH- érték csökkenése a lepedékben.
3. Csökkenő pH- érték, vagyis sav termelődése esetén megindulhat a zománc oldódása.
4. Ha a száj pH-ja 5,5, akkor ennél a határértéknél kezd oldódni a fogzománcban lévő mész.
5. Főétkezések közötti édesség fogyasztás esetén a száj vegyhatása, pH-ja a „kritikus" pH=5,5 alatt marad (pH=5,4 ; pH=5,3 ; pH=5,2 ….).
6. A semleges vegyhatású, 7-es pH-jú közegben a fog oldhatatlan.

A nyál

A nyál az első emésztőnedv, amivel a táplálék érintkezik. A nyálmirigyek termelik, és kivezető csövükön keresztül a szájüregbe ürítik. A nyálmirigyek egyike hígabb, vízszerű, „savós”, a másik része sűrű, tapadó, „nyákos” nyálat termel.

A nyál kémiai elemzése



A nyál legnagyobb része víz (99,27%). Vegyhatása gyengén lúgos, színtelen, szagtalan, könnyen habzó, nyúlós folyadék.




Jellegzetes része a nyák, vagy más néven mucin, amelytől sűrű, tapadós, síkos a nyál. A mucin fehérjetermészetű szerves anyag, összetapasztja, síkossá teszi a falatot. A mucin védi a nyálkahártyát a falat mechanikus hatásával szemben. A nyál emésztő hatását a ptialin okozza, amely egy enzim, amely megkezdi a keményítő bontását a szájüregben.

A nyálban különféle ásványi sók is találhatók, ezek közül a mészsók szoktak kellemetlenséget okozni, melyek a mucinnal (nyák), hámsejtekkel foszfát és karbonát (mészkő) alakjában kicsapódnak és lerakódnak a fogak tövén. Ez a fogkő, amely a fogíny sorvadását okozza.



A nyál élettani feladata:

1. a szénhidrátok emésztésének a megkezdése,
2. a rágás és a nyelés elősegítése,
   
3. a szájüreg tisztán tartása (öblítő működés, baktériumgátló hatás)
   
4. a száj nyálkahártyájának nedvesen tartása, a falat formálása.
   

Jó tudni:

1. Az ember szájában állandóan kb. gyűszűnyi nyál van.
   
2. A nyálelválasztást a táplálkozás erőteljesen növeli.
3. A nyál nem vész el, mert a lenyelt nyál a bélből újra felszívódik a vérbe.
   
4. Ha az ember egy óra hosszat eszik, a nyálmirigyei 0,5 liter nyálat termelnek.
5. A nyálmirigyek a nap folyamán 1-2 liter nyálat termelnek.
6. A száraz, savanyú ételek hatására bőséges és híg nyál képződik, míg a folyadékok (pl. tej) fogyasztása sűrűn folyó nyál elválasztását eredményezi.
7. A lepedék mennyisége közepes intenzitású (erősségű) szájápolás mellett – a szájüregben- kb. 15 milligramm, elhanyagolt szájápolás esetén azonban 200 milligramm fölé emelkedik.
8. A ló vagy szarvasmarha nyáron naponta 50-60 liter- tehát közepes hordónyi- nyálat termel. Téli takarmányozás mellett napi 200 literre is felemelkedik a nyáltermelésük.

A száj nyálmirigyei

A szájba három pár különböző nyálmirigy (glandulae oris)nyílik, melyek savós, nyákos, illetve vegyes típusú váladékot termelnek.

Ezek a mirigyek a következők:



1. Két fültőmirigy (glandula parotis) nevének megfelelően a nyak felső részén, a fül alatt helyezkedik el; a nyálat a mirigy kivezető csöve (ductus parotideus vagy Stenon-féle vezeték) vezeti el, mely a második felső nagy zápfoggal szemközt, tűszúrásnyi nyillással torkollik a szájüregbe.


2. Két állkapocs alatti mirigy (glandula submandibularis) az ún. állkapocs alatti háromszögben fekszik; váladékát a ductus submandibularis (Wharton-féle vezeték) továbbítja a nyelv alatt középen, a nyelvfék két oldalán található kivezető nyílásokhoz.



3. Két nyelv alatti mirigy (glandula sublingualis) a nyelv elülső része alatt helyezkedik el, a kivezető csövek (Bartilino-vezeték és Rivino-féle vezetékek) nyílásai a szájfenéken vannak, egymás közelében. A nyál színtelen, szagtalan és íztelen folyadék, amely egy kissé viszkózus.

A fültőmirigy váladéka híg, savós, kisebb mennyiségben mucint is tartalmaz.

A nyál elősegíti az emésztést, az összerágott étel lenyelését és a mucinnak köszönhetően – a nyelőcső síkossá tételét. Elválasztása kisebb mennyiségben folyamatos, de táplálék – akár csupán annak illata vagy emlékezetbeli felidézése – hatására a termelt nyál mennyisége megnő.

A nyál százalékos összetétele a következő:

• - 99,3%víz
• - 0,1% ptialin (enzim)
• - 0,6 + mucin, albumin, kálium és nátrium-rodanid.

A fog anatómiája

A fog részei

Csontos képződmények, amelyek alapvető feladata a táplálék feldarabolása, megőrlése. A fogak szabadon álló, látható részét – amely benyúlik a szájüregbe – koronának, középső – a fogíny által fedett – részét a fog nyakának, az alsó – a felső állcsont és az állkapocs fogmedreibe beékelt részét pedig gyökérnek nevezzük.

A fog belsejében kis üreg található, a fogbélüreg. A fogak állományának legnagyobb részét igen ellenálló szövet (elefántcsont vagy dentin) alkotja, ezt a fogzománc takarja, a nyakat vékony cementréteg, a gyökeret pedig cement – vagy csontállomány fedi.

A fogzománc (Enamelum, Substantia adamantina) az emberi szervezet legkeményebb része, élő sejteket nem tartalmaz, kalciumból, fluorból és foszforból épül fel. Összetétele: szervetlen anyaga 96%, szerves anyaga 1,7%, víz 2,3%.

A dentin (Dentinum, Substantia eburnea) a zománcnál puhább, rugalmassága viszont nagyobb, ami előnyös. Magasabb szervesanyag-tartalma miatt a fogszuvasodás könnyebben roncsolja. Sárga színű anyag alkotja, egy különleges csontszövet, szerkezete hálózatos. Összetétele: szervetlen anyaga 69,3%, szerves anyaga 17,5%, víz 13,2%.


A fogbélüreg (Pulpa dentis) a fog legbelső része, belsejét erek és idegek töltik ki, fájdalomérző idegvégződéseket tartalmaz, lazarostos kötőszövet építi fel.

A fogíny (gingiva) a fog többi részétől külön fejlődik a szájüreg nyálkahártyájából a fogelőtörés során.

A cement a foggyökér felszínét fedi. Legvastagabb a gyökércsúcsnál, majd a zománc-cement határ fele fokozatosan vékonyodik. Összetétele 4 éves gyermeknél: szervetlen anyaga 48%, szerves anyaga 25%, víz 27%. Felnőttnél: szervetlen anyaga 62%, szerves anyaga 25%, víz 13%.

A fogágynak (parodontium) a fog rögzítése a feladata az állcsontokban. Négy részből áll: fogmeder, cement, gyökérhártya, íny. A cement a fog alkotórésze, ezt követik a gyökérhártyarostok, melyek rugalmasan felfüggesztik a fogat a fogmederhez. Az íny szerepe ennek a három alkotóelemnek a védelme.

A gyökérhártya (Periodontium) a fogmeder és a cement közt helyezkedik el. Fő feladata a fog rögzítése és a rágóerők átvitele a csontra. Vastagsága kb. 0,2 mm.



A fog típusai

1. Az embernél két különböző fogtípust különböztetünk meg: a kisgyermekeknél, a hatodik életévig kinövő tejfogakat (dentes decidui), valamint a maradandó fogakat (dentes permanentes). Az előbbiek száma 20, az utóbbiak teljes száma 32.

A tejfogaknak is van gyökerük, de ezek lazán rögzülnek. Kékesfehér színűek és porcelánszerűen áttetszők. Rövidebb életűek, mint a maradó fogak, felületük hamar kopik.



2. A fogak alakjuk és működésük szerint különböző csoportokba sorolhatók: metszőfogak (dentes incisivi), szemfogak (dentes canini), kis zápfogak vagy kisőrlők (dentes premolares) és nagy zápfogak vagy nagyőrlők (dentes morales). Az utolsó nagyőrlő(k) a bölcsességfog, amely 18. életév körül kezd kinőni.

A metszőfogak koronája ferde és véső alakú (ezek a fogak vágására szolgálnak).
A kisőrlők koronája kétcsúcsú, a felsők az alsók hézagaiba illeszkednek; a nagyőrlők – amelyek koronáin 4 vagy 5 gumót találhatunk – a szájüreg hátsó részén helyezkednek el, ahol a rágóerő a legnagyobb.


A különböző fajtájú fogak más-más funkciót töltenek be:

Fogfajták	Számuk	Alakjuk	Funkciójuk (feladatuk)
Metszőfogak	8	koronájuk véső alakú, éles szélű	harapás
Szemfogak	4	koronájuk hegyes, metszőfogakénál hosszabb	megragadás, tépés
Kisőrlők	8	koronájuk kétcsúcsú	zúzás, őrlés, rágás
Nagyőrlők	12	koronájuk széles, nagy rágófelszínnel, amelyen nagy gumó van	zúzás, őrlés, rágás

A kükönböző fogak gyökerének száma:

Fogtípusok	Számuk	Gyökerük száma
Felső metszőfogak	4	egygyökerűek
Alsó metszőfogak	4	egygyökerűek
Felső szemfogak	2	egygyökerűek
Alsó szemfogak	2	egygyökerűek
Felső kisőrlők	2+2	felső első kisőrlők jobb és baloldalon kétgyökerűek, a második kisőrlők egygyökerűek
Alsó kisőrlők	4	egygyökerűek
Felső nagyőrlők	6	háromgyökerű
Alsó nagyőrlők	6	kétgyökerű

A fogak növekedésének sorrendje:

6 éves korban tör elő az első maradó őrlőfog, a hatos (az utolsó tejfog mögött az első maradó nagyőrlő). A fogváltás az alsó középső metszők áttörésével indul meg. Ezután a felső középső, majd alul és felül az oldalsó metszők áttörése következik, 8 éves korra alul és felül áttört 4-4, azaz 8 metszőfog. A kisőrlők 9-10 éves korra jelennek meg a szájban. Végül a metszők és a kisőrlőfogak közöt 10-11 éves korban áttör a maradó szemfog. Ezzel befejeződik a fogváltás.

A maradó fogsor kiegészülése a 7-esek (második nagyőrlők) áttörésével ér véget.
A bölcsességfogak, 8-as (harmadik nagyőrlők áttörése igen változatos időben, általában 17-18 éves kor után várható).
A gyermekfogászatban és a fogszabályozásban is 3 korcsoportot különböztetünk meg:
Tejfogazat időszaka (2-6 éves korig).
Vegyes fogazat időszaka: egyszerre vannak jelen tej- és maradó fogak (6-12 éves korig)
Maradó fogazat időszaka (12-18 éves korig).


A kálcium

Kalcium (Ca) neve latin eredetű: calx=mészkő

Nélkülözhetetlen a csontok és a fogak növekedéséhez, részt vesz azok felépítésében. A kalcium 99%-a a csontokban helyezkedik el, a csontok fő vázát alkotja, növeli sűrűségüket és szilárdságukat.
Kalciumból többet kell fogyasztani gyermekkorban, mint felnőttkorban. A terhesség alatt fokozódik a kalciumszükséglet, hiszen a női szervezet saját kalcium háztartásából építi fel a magzat csontvázát.

Napi kalciumszükséglet a fejlődés különböző szakaszaiban (mg/nap):

• - Újszülött (0-6 hónap) 400 mg/nap
• - Csecsemő (6-12 hónap) 600 mg/nap
• - Gyermek (1-10 év) 800 mg/nap
• - Ifjú (11-14 év) 1200 mg/nap
• - Felnőtt 800 mg/nap
• - Terhes anya 1200 mg/nap
• - Idősebbek 1200 mg/nap
  

A szájüreg

A szájüreg két részből áll: a fogsorokon belül elhelyezkedő tulajdonképpeni szájüregre (cavun oris proprium) – ezen belül mozog a nyelv -, és egy másik kisebb üregre az előcsarnokra (vetibulum oris) – osztható, amely a fogsorokon kívül, azok, valamint az ajkak és a jobb és bal pofa között található.

A szájüreget csontos (keményszájpad, fogsorok, állkapocs) és izmos falak (pofák, ajkak, lágyszájpad) határolják. Elöl a felső és alsó ajkak közötti szájrés képezi a kimeneti nyílását; hátul pedig a garattal áll összeköttetésben a torokszoroson keresztük, amelytől kissé előre helyezkedik el, a két garatredő között a jobb és bal oldali szájpadmandula (tonsilla palatina).


A torokszoros központi részén a lágyszájpad szabad szélének közepéről – egy kis képlet lóg lefelé: a nyelvcsap (uvula).
A szájüreget bélelő nyálkahártya alatt különböző nyálmirigycsoportok helyezkednek el.

Fogselyem használata

A fogselyem az egészséges fogsor tisztításának alapeszköze, melyet egy sorba lehet a fogkefével állítani. Egy fog öt felszíne közül hármat a fogkefe, kettőt a fogselyem tisztít meg. Fogselyemmel egyszerűen és hatékonyan szabadíthatjuk meg fogközeinket a lepedéktől és az ételmaradványoktól.


Használata:

Vágjunk le kb. 50 cm hosszú fogselymet, és tekerjük fel bal és jobb kezünk mutató- vagy középső ujjára úgy, hogy kb. 10 cm selyem maradjon kifeszítve a két kezünk között. Mutató- vagy hüvelykujjunkkal megtartva vezessük a selymet két fog közé, és fűrészelő mozdulatokkal húzogassuk előre-hátra a fogak tövétől koronájukig.




Legyünk nagyon óvatosak: támasszuk ujjainkat a többi fognak, nehogy kezünk megcsússzon, Tisztítsuk meg alaposan az adott felszínt, majd folytassuk a szomszédos fog felszínével, és a selyemmel belevágjunk az ínyünkbe. Minden fogat egyenként kell megtisztogatnunk.




A fogselyem helyettesíthető cérnával. De biztonságosabb a fogselyem, mert a fogközbe szakadt cérna gyulladást kelt.

Természetesen fogselyemből is többfajta létezik, így mindenkinek lehetősége van arra, hogy a számára leginkább megfelelőt válassza. Van vastagabb, vékonyabb, színes és fehér, viaszolt és viaszolatlan, mentolos és fluoridtartalmú…stb. Ezek a fogselymek csak normális méretű fogközök és viszonylag ép fogíny esetén képesek megfelelően letisztítani a fogfelszíneket. Ritkább fogazat vagy erősen lepusztult íny esetén megnyílt fogközök tisztítására speciális eszközök – vastag fogselyem, fogköztisztító kefécskék – kellenek.

A fogkrém

Nem is olyan régen, még az 1840-es években nem létezett fogkrém. Az emberek ekkor fogport használtak a fogaik tisztítására. Ezek a készítmények szépiacsontot, őrölt korallt, porcelánt vagy égetett tojáshéjat tartalmaztak. Olykor előfordult, hogy ezt a port bíborszínűre festették.

Ma már több színben gyártanak fogkrémeket, létezik fehér, színes vagy csíkos is. De szín ide, csík oda, a lényeg, hogy az említett fogporral ellentétben a fogkrém több mint tíz összetevőből áll. A sok alkotóelem azért van, hogy tisztítsa és védje a fogat, egy másik része azért, hogy megadják a fogkrém ízét és javítsák az állagát, s megint egy másik része azt a célt szolgálja, hogy könnyebben ki lehessen nyomni a tubusból.

Milyen a jó fogkrém?






Legtöbben automatikusan azt felelnék, hogy fluoridos, vagy fluor tartalmú. Nos, ez nem így van. Dr. David Kennedy amerikai fogsebész "Toxic-Free Preventive Dentistry" c. könyvében leírja a fluortartalmú fogkrémek veszélyét, és azokat a lépéseket is, melyekkel elősegíthetjük fogaink épségének megőrzését.





Általában a fogkrém nem több egyszerű kozmetikai terméknél, melynek némi szuvasodás-gátló hatása is van. Ha a cigarettafüst vagy a tea foltot hagy a fogon, a fogkrém segíthet csökkenteni a foltot. A kellemes ízű fogkrémek fogmosásra ösztönzik a gyerekeket és a felnőtteket. A gyerekek azonban hajlamosak lenyelni a jóízű anyagot, és ha az tartósítószert, szacharint, ólmot, színezéket vagy fluort tartalmaz, káros ill. toxikus hatású anyagok jutnak így szervezetébe. Diszkréten titkolt tény, hogy egyetlen tubus fogkrém egy kisgyerek számára halálos mennyiségű fluort tartalmaz.

Sok bőrgyógyász tudja, hogy a fogkrémekben találhatók olyan adalékanyagok, melyek kiütéseket, sebeket okozhatnak a szájban. A fluoridnak különösen rossz a híre ilyen szempontból. A fogkrém csiszolóanyaga ugyan szépen kifényezi a fogat, de a sok sikálás kikezdi a fogzománcot és a gyökereket is. Sok kifejezetten dohányosok számára ajánlott fogkrémekben túlságosan erős dörzsölőanyag van.

Néhány éve számos fogkrémgyártó fogkőképződést gátló termékkel jelent meg a piacon. Úgy tűnik, hogy ezek a fogkrémek megzavarják az ásványi anyagok beépülését a fogakba. Többen jelezték, hogy foggyökereik érzékenyebbek lettek a fogkő elleni fogkrémek használatától.

Abban nemigen bíznék, hogy ilyen és ilyen ország fogorvosainak szövetsége mit ajánl. Sajnos ezen szervezetek ajánlásait sok esetben ipari érdekek irányítják.

Amellett, hogy egyszerűen használhatunk szódabikarbónát és sót a fogtisztításhoz, szerencsére ma már több megbízható 100%-ban természetes anyagokból álló fogkrém kapható a gyógynövény- és bioboltokban. Azért itt sem árt megnézni az összetevők listáját.

A fogmosás technikája

Sokan hivatkoznak arra, hogy nincs elég idejük a körültekintő fogápolásra. Reggel munkába sietnek este fáradtak. Gondoljunk azonban át hogy, mennyi időt töltünk bőrünk, hajunk ápolásával jó megjelenésünk és közérzetünk érdekében. Fogaink ápolása nem lehet kevésbé fontos területe életünknek. Vigyáznunk kell rájuk, hiszen ha elveszítjük őket, nem ad helyettük a természet másikat, márpedig a jó emésztés, és ebből adódóan az egészségmegőrzés fontos eszközei az egészséges fogak.

Fogmosás hiányában lepedék (plakk) rakódik a fogakra, és az íny felületére. Ez a megtapadó fehér színű ragadós anyag, a nyál, baktériumok, ételmaradékok, és más nyálban oldott anyagok keveréke. Amennyiben a fogfelszínen tartósan jelen van ez a lepedék, felszaporodnak benne a savképző baktériumok, amik fogszuvasodást eredményeznek!

A hatékony fogmosást megfelelő ideig tartó, rendszeresen végzett és jó technikával párosuló tisztítással tudjuk elérni.


A legideálisabb természetesen az lenne, ha minden étkezés után tudnánk fogat mosni. Ha nincs erre lehetőség, reggel -este mindenképp tegyük meg. A lefekvés előtti fogmosást soha ne hagyjuk ki, mert éjszaka a nyáltermelés csökkenése miatt kevésbé érvényesül a szájüregben a nyál védő, tisztító hatása, ezért nő a lepedékképződés. Lefekvés után pedig már ne együnk!


A legtöbben rosszul mosnak fogat, mert nem jól mozgatják a fogkefét, és nem tisztítják meg a fogak összes felszínét – tehát a fogak külső, belső, oldalsó, és felső oldalait.


Nincs pontos szabály a tekintetben, hogy milyen sorrendben kell megtisztítanunk az egyes fogfelszíneket. A legjobb, ha kidolgozunk magunknak egy rendszert, és minden alkalommal aszerint járunk el, így biztosan nem marad ki egyik fogfelszín sem.

Ügyeljünk arra, hogy a leghátsó, teljesen bedőlt, elcsavarodott fogakat is tökéletesen tisztítsuk körbe.

A fogkefét fogjuk marokra, de ügyeljünk arra, hogy fogmosáskor ne nyomjuk erősen a fogakra. Körkörös mozdulatokkal haladjunk végig az alsó és felső fogsorok összes felületén.

Az erőteljes, vízszintes irányú sikálást kerüljük, mert hatására erősen visszahúzódik az íny és a fogak felületén vízszintes csíkok jelennek meg a fogkefétől. Ezek a bemélyedések igen jó megtelepedési helyeket jelentenek a lepedéknek.

A belső felszíneket söprögető technikával tisztítsuk meg. A fogkefét úgy helyezzük a fogakra, hogy részben a fogínyen is rajta legyen, majd a rágófelszín felé haladva- szabadítsuk meg a lepedéktől ! Szakaszonként tízszer ismételjük meg a söprő mozdulatokat.

A fogmosás lépései a következők lehetnek:

1. A fogmosást a fogak rágófelszínének megtisztításával kezdjük. A fogkefét mozgassuk körkörösen előre-hátra a rágófelszínen.
   
2. A rágófelszín után a fogak külső oldalával folytassuk a szájápolást.
   
3. Ezután jöhetnek a fogak belső oldalai. Kezdjük az alsó fogsorral: óvatos mozdulatokkal tisztítsuk meg alsó fogaink belső felszínét is.
   
4. Következő lépésként a felső fogsor belső felszíne következik. Ügyeljünk arra, hogy minden fog belső vonalát megtisztítsuk.
5. Öblítés előtt érdemes a nyelvünket is megmosni. A fogkefével söpörjük le a nyelvre tapadt lepedéket, azonban vigyázzunk, nehogy túl mélyre nyúljunk a torok irányába! A nyelvet azért érdemes megtisztítani a lepedéktől, mert ezáltal megakadályozzuk a rajta található baktériumok elszaporodását. Ne feledjük, a kellemetlen szájszag a nyelv felületét borító lepedéktől is származhat!
6. A fogmosás utolsó lépése a száj kiöblítése.
   

Idő

Fél perces hadonászás egy fogkrémmel összemaszatolt fogkefével a szánkban nem nevezhető alaposnak, még ha minden felszínre kiterjed, akkor sem. Legalább három percig tartson a szájápolás, általában azonban azt mondják, hogy az alapos fogmosás legalább 5 percig tart.


Ennyi időbe telik, míg mindenhonnan alaposan el tudjuk távolítani a lepedéket. Ennek ellenőrzéséhez érdemes órát használni, mivel "belső óránk" szerint ilyenkor mindig gyorsabban telik az idő.

Végezetül a fogínyt is érdemes körkörös mozgással finoman átmasszírozni a fogak irányába. Ez ugyanolyan jó hatással van a fogínyre, mint egy jó masszázs az izmokra.


Fájdalom

Ha fogmosáskor fájdalmat érzünk vagy kellemetlen jelenséget tapasztalunk, pl. fáj egy fog ha fogkefével hozzáérünk, érzékenyek a fogak nyaki része, vérzik és fáj az íny, ne úgy védekezzünk a fájdalom ellen, hogy ezeken a területeken nem mosunk fogat, mert csak többet ártunk. Ha a lepedéket nem távolítjuk el rendesen a tünetek még súlyosabbak lesznek!


A tökéletes szájápolás érdekében a fogmosást esténként fogselyem és szájvíz használatának is kell követnie, mert a fogkefével csak a külső, belső és rágófelszíneket lehet tisztítani.

A fogkefe kiválasztása

A legelőnyösebb fogkefe kicsiny fejjel rendelkezik és lekerekített végű, ugyanis el kell jutnia a fogkefének a leghátsó fogak legtávolabbi pontjára is, amivel a körbetisztításuk lehetővé válik.

Ezenkívül fontos, hogy közepes vagy lágy szálerősségű legyen, hiszen a kemény sörték helytelen fogmosási technikákkal párosítva garantáltan fognyaki kopásokat eredményeznek.
A kopások helyén a fog hidegre érzékennyé és sérülékenyebbé válik, valamint esztétikailag is hátrányosak. A létrejött hamarabb mélyedésekben könnyebben lerakódik az étel és a lepedék. Előnyös, ha a sörték vége lekerekített, a fogkefe nyele rugalmas, és hajlik a feje, mert ezek a tulajdonságai is elősegíti a fog kíméletes mosását.






A szár legyen kényelmes fogású, csúszásmentes nyéllel. Lehetőleg legyen két fogkefénk, amiket felváltva használunk, így elég idő van arra, hogy a fogkefe sörtéi kiszáradjanak. Ha egy fogkefénk van, szárítsuk meg és hagyjuk levegős helyen, mert a száraz fogkefével elkezdett fogmosás hatékonyabb.
Használat után a fogkefét ne tegyük se vízbe, se tokba, mert a sörték között gyorsabban elszaporodnak a baktériumok és a gombák.





Puha sörtéjű fogkefét különböző ínygyulladások esetén, szájsebészeti műtétek után ajánlatos használni.

A fogkefét min. 3 havonta cseréljük, mert ennyi idő alatt elhasználódnak, elkopnak a sörték és így csökken a hatékonysága. A fogkefe cseréjét különösen indokolttá teszi, ha szálai különböző irányba elhajlanak.
Ha új fogkefét vásárolunk, használatbavétel előtt egy napig áztassuk sós vízben, majd öblítsük le langyos vízzel. Ha ezt a műveletet hetente megismételjük, a fogkefe sörtéi mindig tiszták lesznek.


Elektromos vagy hagyományos fogkefe?

Mindkettőnek megvan az előnye és a hátránya is. Amennyiben helyesen mossuk a hagyományos fogkefével a fogunkat, ugyanolyan jó lehet, mint az elektromos.
Fontos, hogy tudjuk, más fogmosási technikát igényelnek! Ha gondjai vannak a hagyományos fogkefével, érdemes kipróbálnia az elektromos fogkefét, mert kisebb kézügyesség szükséges hozzá. A fogkefe fejét csak rá kell helyezni a fogra, nem szabad mozgatni a fogon. Kicsi a feje, ami lehetővé teszi az alapos tisztítást.
A tapasztalat egyébként azt mutatja, hogy az elektromos fogkefével a gyerek és a felnőttek egyaránt szívesebben mossák a fogukat, így azzal alaposabb tisztítást lehet elérni.