Gyökérkezelés

A fog keményszövetei (zománc és dentin) alatt a fogbélüreg található. Ennek tartalma: érképletek, idegek, kötőszövet. A gyökérkezelés során a fogbélüreg (pulpa) tartalma eltávolításra kerül, ezt a teret lehetőség szerint sterillé teszik, és olyan anyaggal tömik be a gyökércsatorna teljes hosszában, amely tartós zárást biztosít.

A gyökérkezelés indoka leggyakrabban fogbélűri gyulladás, amit a mély szuvasodásból származó baktériumpenetráció okoz. A gyökércsatornába és annak falába ilyenkor baktériumok kerülnek. A gyökérkezeléssel a fertőzött beltartalom és a fertőzött csatornafal is eltávolításra kerül. Ezt gyökérkezelő tűk segítségével hajtják végre.


Folyamata

Miután röntgen felvétel segítségével ellenőrizték, hogy a gyökérkezelő tű leér a csatorna végéig, következik a mechanikai (gyökérkezelő tűkkel) és vegyi (Hyperol, Na-hipoklorit) tisztítása.
A megtisztított csatornát steril papírszálakkal kiszárítják, és a rtg-en meghatározott csatornahosszal megegyező hosszúságú guttapercha szálat (poen) helyeznek el a csatornában. A guttapercha egy természetes, homogén anyag, ami a gyökérkezelés céljainak igen jól megfelel. A guttapercha poen és a csatornafal közötti teret a gyökértömő paszta tölti ki. A gyökértömést kondenzálják (nyomással oldalirányban és lefele préselik), hogy pontosabb zárodást érjenek el vele.
Az ideális gyökértömés „csúcsig érő” és „falálló”: teljesen kitölti a gyökércsatornát.


Komplikációk

A gyökér csatornájába az idegek és az erek a gyökércsúcs felől lépnek be. A szuvasodás következményeként baktériumok lepik el a gyökércsatornát. Ezek igen hamar utat találnak a gyökércsúcson keresztül a környező szövetekbe: a gyökérhártyára és a környező csontba, ahol gyulladást produkálnak. Ennek következménye az akut gyulladás (annyira erős fájdalommal jár, hogy a beteg azonnali ellátást igényel) illetve a chronikus gyulladás, ami néha tünetmentesen, néha „elviselhető” tünetekkel zajlik.
Fontos itt megjegyezi, hogy az ilyen tünetmentes bakteriális góc különféle, alkalom adtán veszélyes ún. gócbetegségeket okozhat. Szemészeti, bőrgyógyászati, rheumatológiai, de akár szívbelhártya megbetegedéseket is okozhatnak. Ezek ellátása tehát ugyanolyan fontos, mint az akut gyulladásoké.
A gyökércsatornában lévő baktériumok és elhalt szövetek eltávolítása általában megoldott. A környező szövetek esetleges gyulladása azonban lassan gyógyítható. Első lépésben a gyulladás okát: a gyökércsatornát kell kitisztítani, és jó gyökértöméssel ellátni. Ezután esetleg antibiotikum kezelés segítségével lehet a szervezet segítségére sietni.
Az erre sem reagáló gyulladások kezelése komplikáltabb: tartalmaz gyógyszeres gyökérkezelést, sebészeti beavatkozást (gyökércsúcseltávolítás) stb.

Tömések

A fogászatban tömés alatt azt a műveletet értjük, mely során, különböző anyagokkal, helyreállítjuk a sérült fog integritását. A fog tömésére általában fogszuvasodás vagy valamilyen trauma következtében kerül sor. Viszont túl nagy hiányok esetén már nem lehet töméssel helyreállítani a fog struktúráját, ilyenkor fogművek készítéséhez kell folyamodni.

Egy tömés elkészítéséhez a következő lépések szükségesek:

1. üregalakítás (a szuvas részek eltávolítása és tömőanyag részére hely kialakítás)
2. üreg átmosása (a törmelékek eltávolítása)
3. szárítása
4. alábélelés készítése (csak bizonyos esetekben)
5. az üreg tömése
6. a tömés végső kidolgozása
   

A tömőanyagok

A fogak tömésére használt anyagoknak következő elvárásoknak kéne eleget tegyenek: szilárdságuk legyen hasonló a fogak szilárdságához, alakjukat ne változtassák, színben, transzparenciában legyenek a foghoz hasonlóak, ne legyenek károsak a szervezetre, ne oldódjanak, ne korrodálódjanak, rossz hő- és elektromos vezetők legyenek, feldolgozásuk legyen egyszerű. Ma még nem rendelkezünk olyan anyaggal, amely minden követelménynek eleget tenne.
Felhasználásuk szerint a tömőanyagokat a következőképpen lehet csoportosítani:

1. Ideiglenes tömőanyagok – olyan anyagok, amelyek csak rövid ideig (csak a kezelés két fázisa között) maradnak a fogban

• ♦ gyantával átitatott vatta
• ♦ guttaperka
• ♦ különböző cementek
• ♦ különböző paszták

2. Alábélelő anyagok – ezek az anyagok védik meg a fogbelet a végleges tömőanyagok közvetítette vagy esetleg maguk által okozott vegyi és hő károsodásoktól

• ♦ különböző cementek
• ♦ lakkok
• ♦ linerek

3. Végleges tömőanyagok – a tömés legnagyobb tömegét kitevő anyagok, melyek tulajdonságai a lehető legközelebb állnak a fog tulajdonságaihoz

• képlékeny formában fogba kerülők:

• ♦ amalgám
• ♦ cementek
• ♦ kompozitok

• szilárd formában, becementezéssel a fogba kerülők: inlayek

A tömőanyag megválasztása az üregalakítás előtt történik, mível közvetlen kihatással van rá. Ezenkívül az anyagválasztást még befolyásolják az esztétikai és mechanikai elvárások. Így, közvetlenül látható részre esztétikus, azaz „fogszínű” anyagot, míg nagy erőbehatásoknak kitett helyekre (mint az őrlőfogak rágófelszínei) a legellenállóbb anyagokat helyezik. Utóbbi elvárásnak leginkább az amalgám felel meg.


Az üregek

Még nem teljesen befejezett II. osztályú üreg
A szuvas szövetek eltávolítása után egy üreg (kavitás) marad vissza a fogban, melybe a tömőanyag kerül. Az üregeket az szerint, hogy a fog melyik felszínén találhatóak Greene Vardiman Black a következőképpen osztályozta:

1. I. osztály: a barázdákban és gödröcskékben jelentkező szuvasodás és az ezekből preparált üregek
2. II. osztály: az oldalsó fogak approximális felszínén jelentkező szuvasodás és az ezekből preparált üregek
3. III. osztály: a frontfogak approximális felszínén jelentkező szuvasodás és az ezekből preparált üregek, de a metszőél ép
4. IV. osztály: a frontfogak approximális felszínén jelentkező szuvasodás és az ezekből preparált üregek, ahol a metszőél is érintett
5. V. osztály: az oldalsó fogak vesztibuláris és orális felszínén jelentkező szuvasodás és az ezekből preparált üregek
6. VI. osztály: a csücskökön jelentkező szúvasodás és az ezekből preparált üregek
   

A kavitás preparálása nemcsak a szuvas részek eltávolításából áll, hanem kell biztosítsa a tömőanyag elhorgonyzását és a tömött fog megfelelő ellenállását. Az üregek kialakítása több egymásutáni lépésből áll, melyeket Black még 1889-ben meghatározott. Ezek a fogászat fejlődésével (új anyagok, preventív módszerek) ugyan változtak, de még ma is alapját képezik a műveletnek. Ezek a következők:

1. a szuvasodás feltárása - a jó rálátás és áttekinthetőség biztosítása;
2. az üreg határainak a meghatározása - talán ez a lépés tér el a legtöbbet Black szabályaitól. A preventív extenzió (extension for prevention) elve szerint az üreg széleit ki kell terjeszteni a fog öntisztuló vagy mesterségesen könnyen tisztítható felszínére. Ez a rágófelszíni cariesek esetén az összes barázda és gödröcske megszüntetéséből, az approximális cariesek esetén pedig az üreg széleinek a vesztibuláris és orális áthajlásig való kiterjesztéséből áll. Az új elvek szerint a fogszövetekkel konzervatívan kell bánni, és csak kimondottan a szuvas részeket, meg az alávájt, törékeny zománcot kell eltávolítani. Ezenkívül az üreg határainak az elhelyezkedését még befolyásolják: a szuvasodás kiterjedése, esztétika, az okklúzió, a szomszédos fogak;
3. az elsődeleges retenció biztosítása - célja egy olyan üregforma kialakítása, melyben az oda helyezett tömőanyag megszilárdulás után nem tud elmozdulni. Ez a lépés inkább az amalgám töméseknél és az inlayek készítésénél érvényesül, mivel a kompozit anyagoknál a mikromechanikai retenció és az üvegionoméreknél pedig a kémiai kötés kerül előtérbe. Amalgámtömés készítésénél az üreg falai párhuzamosak kell legyenek vagy esetleg enyhén konvergálhatnak az üreg nyílása fele. Inlay esetén, mivel az szilárd állapotban kerül behelyezésre, a falak enyhén divergensek (3-5°) kell legyenek. Kompozíciós anyagok esetén a mikroretenció főleg a zománcon érvényesül. Ezért a nagyobb felület biztosítására az üreg szélein a zománcot ferdére szokták csiszolni;
4. elsődleges ellenállási forma - a tömött fog és a tömés ellen kell álljon a rágóerőknek. Ennek érdekében az üreg alját egyenesre preparálják, úgy hogy merőleges legyen a fog hossztengelyére, az ékhatás kiküszöbölésére. Az üreg szögletei lekerekítettek kell legyenek. Ha a szuvasodás túlterjed a centrális barázda és a csücsök csúcsa közti távolság felén, akkor a csücsköt is bevonják a tömésbe. A tömőanyag is megfelelő vastagságu kell legyen, különben könnyen törik: amalgám és fémbetétek esetén ez 1,5 mm, míg kerámiabetét esetén 2 mm.
5. a szuvas dentin eltávolítása - az előbbi lépések során a szuvasodás nagy része már eltávolításra kerül. De az üreg alján maradhat egy bizonyos mennyiségű szuvas dentin, ezt el kell távolítani. Elkülönítése az egészséges dentintől nem mindig egyszerű, ilyenkor segíthet a dentin színe, keménysége és fényessége. Bizonyos körülmények közt egy kis mennyiségű szuvas dentin vissza is hagyható (lásd indirekt pulpasapkázás);
6. másodlagos retenciók - akkor alkalmazzák, ha az elsődleges retenció nem kielégítő. Ilyenek például: a retenciós gödröcskék és barázdák, retenciós alávájások, parapulpáris vájatok, csapok és perem preparálása, ha valamely csücsköt is bevonjuk;
7. finírozás - célja a minél simább átmenet biztosítása az üreg szélei és a tömőanyag közt. Erre azért van szükség, hogy a tömőanyag minél jobban, résmentesen odatapadjon az üreg széleihez, megakadályozva ezáltal a másodlagos caries kialakulását.
8. az üreg tisztítása és ellenőrzése - víz- és levegősugárral való takarításról van szó, mely során eltávolítják az üregben maradt dentinforgácsot. Ezután ellenőrzik az üreg falait és hogy az összes szuvas dentint sikerült-e eltávolítani.
   

Az üregek elkészítésére különböző alaku és méretű fúrókat és csiszolókat használnak, esetleg kézi eszközöket.


A dentinseb ellátása

Mély szuvasodás, üregalakítás, protetikai célból való fogelőkészítés, vagy traumák során a dentin szabaddá válik. Mivel a dentin egy élő szövet, fokozottan érzékeny a külső behatásokra. Így az üregalakítás közben elszenvedett traumára, a fertőzésekre (szuvasodás esetén az ép dentincsatornákban is jelen vannak a baktériumok), a tömőanyagok okozta kémiai ártalmakra (főleg a kompozitok esetén) vagy a tömőanyagok közvetítette hőre (elsösorban amalgámtömések esetén). A saját vérellátás hiányában a dentin nem képes megfelelő módon védekezni ezen behatásokkal szemben. Ezért szükség van a dentin védelmének biztosítására, azáltal hogy megpróbáljuk a dentincsatornákban lévő baktériumokat semlegesíteni, a dentincsatornákat teljesen lezárni, a pulpa védekezőképességét stimulálni (az ingerdentin képződésének az elérése) és megfelelő tömőanyag választásával.

A dentinseb védelmére különböző anyagok és technikák léteznek. Ezek megválasztása függ az üreg mélységétől, a hátrahagyott dentin minőségétől és a végleges tömőanyag tulajdonságaitól. A cinkoxi-foszfát cementből, vagy polikarboxilát cementből készített alaptömést és a dentin-impregnálási módszereket manapság már nem használják széles körben, az anyagok hátrányos tulajdonságai miatt. Alaptömés készítésére legmegfelelőbb anyagok a kalcium-hidroxid alapú cementek, a cink-oxid-eugenol cement, és az üvegionomér cement, mivel antiszeptikus hatásúak, hőszigetelők és az ingerdentin képzését is stimulálják. A kompozitok térhódítása óta és az egyre jobb dentin ragasztók (dentin bond agent) kifejlesztésével ezek az anyagok is háttérbe kerülnek. Az újabb kutatások szerint egy tömés sikerességét, azaz a másodlagos szuvasodás és a pulpakárosodás megjelenésének az elkerülését, a teljesen falálló tömés és a dentincsatornák lezárása biztosítja. Ezt a bondanyagok mikromechanikai kötődésével lehet elérni. Ezen anyagok hátránya, hogy biztonságos alkalmazásuk nagyon függ az elkészítési technikától. Nem megfelelő elkészítés esetén károsak lehetnek a fogbélre.

Nagyon mély szuvasodás esetén, ha fennáll a fogbél megnyításának a veszélye, egy kis mennyiségű szuvas dentint otthagyhatnak az üreg mélyén. Ilyenkor ún. indirekt pulpasapkázást végeznek. Az eljárás azon alapszik, hogy az üreg aljára fertőtlenítő hatású és az ingerdentin képzését serkentő anyagokat helyeznek, melyek semlegesítik a baktériumokat. Ugyanakkor az anyagok hatására egy megfelelő vastagságú ingerdentin rakódik le, ami megvédi a fogbelet a káros behatásoktól. Erre a célra a legmegfelelőbb anyagok a kalcium-hidroxid alapú cementek. Ha a fogbél hiperémiás (gyulladást megelőző fázis) a kalcium-hidroxid már nem elég, gyulladáscsökkentő és antibiotikum használata szükséges. Az indirekt pulpasapkázás alkalmával csak ideiglenes töméssel látják el a fogat. Ha bekövetkezne a pulpa gyulladása, ezt az ideiglenes tömőanyagot könnyen és egyben el tudják távolítani, és elvégezni a gyökérkezelést. Ha pár hét múlva a fog egészségesnek bizonyul, akkor lehet a fogat végleges töméssel ellátni.


Az üreg betömése

Kompozittal enyhén túltömött üreg. A fogra matrica van felhelyezve
Alapvetően kétféle technika létezik az üreg megtömésére: az egyik, amikor képlékeny állapotban viszik be az üregbe az anyagot és ott köt meg (direkt technika), a másik, amikor a szájüregen kívül készítik el a tömést és szilárd állapotban kerül az üregbe (indirekt technika). A tömések zöme direkt technikával készül, egyszerűbb kivitelezhetősége és kisebb időigénye miatt. Az indirekt technikát (azaz betétek készítését) főleg nagy kiterjedésű rágófelszíni üregek esetén használják, mivel ezek inkább biztosítják a jobb ellenállást a megmaradt fogszövetek számára. Megfelelő erősítés mellett a betétekhez hasonló kiterjedésű amalgámtömés is készülhet. A tömőanyag szájüregbe való bevitele és a betétek beragasztása előtt a fogat izolálják, megakadályozva a nyál bejutását az üregbe. II. és III. osztályú üregek esetén biztosítani kell a hiányzó falat. Erre a célra matricákat helyeznek fel a fogra, melyek egyben a fal kontúrját is visszaadják.

Képlékeny formában kerülnek az üregbe a kompozitok, az amalgám, az üvegionomér cement és a kompomérek. Ezek közül az amalgám és a kompozitok felelnek meg a nagy rágóerőknek kitett rágófelszíni tömések készítésére, míg az üvegionoméreket és a kompoméreket főleg cementcaries esetén használják. Az anyagok kötése általában két komponens reakciójaként jön létre, melyeket az üregbe való behelyezés előtt összekevernek. Az amalgámnak nincs, de a többi anyagnak van fotopolimerizábilis formája, amikor is a kötést fény indítja be (ilyenkor a komponensek gyárilag vannak összekeverve). Kémiai kötés esetén a manipulációs idő (a két komponens összekeverésétől a szilárdulásig eltelt idő) korlátozott, míg fényre való kötés esetén ez jóval hosszabb. A végleges kötés anyagtól függően rövidebb-hosszabb idő után következik be (az amalgámnál és az üvegionomérnél ez akár 24 órát is igénybevehet). A megfelelően előkészített anyagokat speciális tömőeszközökkel, kisebb mennyiségekben viszik be az üregbe, ahol tömörítik. A tömörítés célja a tömőanyag minél jobb adaptálása az üreg falaihoz és a légbuborékok keletkezésének az elkerülése, mely gyengíti a tömés minőségét. Miután az üreget teljesen feltöltötték anyaggal, következik a rágófelszín kialakítása, lehetőleg olyanra, mint a amilyen a szuvasodás előtt volt. A pontos rágófelszíni morfológia kialakítása az egyik legfontosabb lépése a tömés készítésének, mivel csak így adható vissza a fog funkcionalitása.

A betétek olyan „tömések”, melyeket a preparált fogról készített lenyomat alapján a fogtechnikus állít elő (hasonlóan a koronákhoz) és szilárd állapotban becementezéssel kerülnek az üregbe. Lehetnek inlayek (betétek), onlayek (kiterjesztett betétek) és overlayek (borító-betétek). Az inlayek a csücskök barázdafelőli lejtőjére terjednek ki. Az onlayek nagyobb kiterjedésűek, enyhén túllépnek a csücskök csúcsán, és ezáltal kevésbé érvényesül az ékhatás a fogon (de teljesen így sem küszöbölhető ki). Az ékhatás legkevésbé az overlayek esetén érvényesül, ugyanis ezek teljesen befedik a csücsköket. Készülhetnek fémekből (főleg aranyból) vagy esztétikus anyagokból (kerámia, kompozitok). A betétek egyik nagy előnye, hogy fogtechnikai laboratóriumban készülnek és így inkább megvan a lehetőség a gnathológiai alapelveken alapuló (artikulátorok használata) rágófelszín kialakítására.


A tömés végső kidolgozása

A tömőanyag megszilárdulása után a fölösleget el kell távolítani és a tömés felszínét simára kell csiszolni. A fölösleg a beteget rágás közben zavarná, míg az érdes felszín a lepedék megtapadásának kedvezne. Különösen fontos a tömés széleinek a kidolgozása, mert ha a tömés és az üreg falai közt rés van, a baktériumok újra behatolhatnak az üregbe és másodlagos szuvasodást okoznak.

Amalgámtömések esetén az üreget enyhén túltömik, majd ezt az üreg szélei fele tartó mozdulatokkal távolítják el, ezáltal javítva a széli záródást. Erre a célra olyan fúrókat használnak, melyeknek sűrűn elhelyezett és sekély forgácsoló éleik vannak. A finírozás az amalgám teljes kötése után történhet, tehát 24 óra után. A finírozás után következik a polírozás, mely során a tömés érdességét minimálisra csökkentik. Így az amalgám felszíne korrózióval ellenállóbb lesz, a plakk kevésbé tud megtapadni és tovább javul a széli záródás. Polírozásra fémből készült teljesen sima fúrót, vagy gumipolírozókat használnak. A tömés végső fényét filckorongokkal, körkefékkel adják meg, polírozópaszták használata mellett. Mivel az amalgám jó hővezető, ezeket a műveleteket vízhűtés mellett kell végezni, a pulpakárosodás elkerülésére.

Kompozittömések esetén is hasonlóan történik a tömés kidolgozása, azzal a különbséggel, hogy itt speciálisan a kompozit anyagok számára kifejlesztett polírozókat használnak. Úgy a finírozók, mint a polírozók színkóddal vannak ellátva, ami az eszköz durvaságát jelöli.

Szájrák

A szájrák

Hazánkban a szájrák az utóbbi negyven évben az ötszörösére emelkedett, ötéves túlélési esélye alacsonyabb, mint ötven százalék. A 2002-es évben közel kétezer ember halt meg szájüregi daganatban, pedig a szájrák könnyen kezelhető lenne, ha korai stádiumban kiszűrnék.

Kialakulásának okai

A torok-, tüdő- és szájrák kialakulásának elsőszámú kiváltója a cigarettázás. A szájüregi nyálkahártya a nikotin és az égéstermékek rákkeltő anyagainak hatására fajul el rákosan. A szájüregi rák gyakori a szivarosoknál, pipásoknál és a bételrágóknál egyaránt.





Nyálunk sok olyan enzimet, antioxidánst tartalmaz, ami védi a szervezetet a különböző betegségektől.









A cigarettafüst azonban elpusztítja ezeket a védőanyagokat, valamint megváltoztatja a nyál összetételét, és olyan mérgező vegyületeket hoz létre, melyek fokozzák a szájrák kialakulásának esélyeit. Mivel nincs semmilyen enzim, ami ezeket a mérgező molekulákat lebontaná, mérgező hatásuk jóval tovább fennmarad a szájüregben.

A dohányzásnak kitett nyál elősegíti a sejtek pusztulását és a fogak szuvasodását is.

Az utóbbi években kiderült, hogy a gége-, garat- és szájüregi rákok 50%-ának kialakulásában vírusfertőzés is szerepet játszhat. Érdekes módon ugyanaz a vírus mutatható ki ezek esetében is (humán papilloma vírus, HPV), mint a méhnyakráknál.


Ki végez szájrák szűrést?

Orvosi segítséget kérhetünk a szájsebésznél, fogorvosnál, onkológiai központban. Évente célszerű legalább egyszer elmenni rákszűrésre, ahol az orvos alaposan végignézi a szájüreg nyálkahártyáját.



Milyen jelek utalhatnak a szájrák kialakulására?

Gyanúsnak kell tekinteni minden eltérést a száj nyálkahártyáján, különösen, ha olyan fehér vagy piros foltok alakulnak ki, melyek nem gyógyulnak meg, és fokozatosan továbbnövekednek. Ezek a kicsiny sebek könnyen vérezhetnek különböző irritáló ételek hatására. A kialakult sebekből adódóan egyre fájdalmasabbá válik az étkezés.



Ad-e áttétet a szájüregi rák?

Igen, eleinte a nyirokcsomókba és a nyakra ad áttétet. Ezeket az eredeti daganattal egyidejűleg műtét során távolítják el. Nagyon előrehaladott állapotban adhatnak távoli áttétet is, főleg a májba, tüdőbe, agyba.

Herpesz

A herpeszt vírus (herpes simplex) okozza, melynek két típusa ismert: a HSV-1 és HSV-2. Az első a szájon, az arcon és a szemen okoz fertőzést, - a szemen szaruhártya- és kötőhártya-gyulladást -, míg az utóbbi a nemi szerveken okoz kellemetlen tüneteket.

A herpeszt vírus (herpes simplex) okozza, melynek két típusa ismert: a HSV-1 és HSV-2. Az első a szájon, az arcon és a szemen okoz fertőzést, - a szemen szaruhártya- és kötőhártya-gyulladást -, míg az utóbbi a nemi szerveken okoz kellemetlen tüneteket.




A herpesz vírusok csoportjába tartozik még:

1. varicella-zooster vírus (VZV), mely a bárányhimlőt és övsömört okoz,
2. Ebstein-Barr vírus (EBV), mely Pfeiffer-féle mirigylázat okoz,
3. cytomegalovírus (CMV).
   

A legtöbben – kb. 80% -a felnőtt korosztálynak - gyermekkorban fertőződik vele, de hozzávetőlegesen csak 20%-nál jelentkeznek a tünetek. A fertőzés emberről emberre terjed

Aki egyszer megfertőződött, élete végéig hordozója lesz, ugyanis a vírusok az idegpályák mentén vándorolnak, majd meghúzódnak az idegdúcokban. Előfordul, hogy évekig nem okoz tünetet, de bármikor aktivizálódhat (láz, menstruáció, nagy hideg, leégés stb. hatására).

A száj körüli herpesz gyulladásos alapon kialakuló, viszkető hólyagcsoport formájában jelenik meg az ajak szélén vagy az orr körül. Ezek a hólyagocskák egy-két napon belül felszakadnak, majd pörkösödve gyógyulnak.
A betegség legrosszabb esetben 7-10 nap alatt önmagától is gyógyul, azonban súlyosabb esetekben gyógyszeres kezelésre lehet szükség.

A nemi szerveken és környékükön előbukkanó apró hólyagok néhány nap múlva nagyobb hólyagokká egyesülnek, ezután 7-20 nap alatt gyógyuló, heges fekélyekké változnak.

Fogkő

A fogkő kialakulásának okai

A szájüregben lévő baktériumok megtelepednek, és el kezdenek szaporodni a szájban jelenlévő ételmaradványokon, lepedéket (materia alba / plakk) hozva létre a fog felszínén. Ha a fogmosás túl gyors, vagy nem alapos, esetleg elmarad, a nyálból kiváló krisztalloidok a lepedékekben elmeszesednek – mészkő rakódik le a lepedékben. Ennek a folyamatnak az eredményeként alakul ki egy kemény réteg a fogon, amit fogkőnek nevezünk.

Elhelyezkedés szempontjából megkülönböztetünk az íny felett, és az íny alatt kialakult fogkövet.

Meg kell jegyeznünk, hogy a fogkő kialakulásában nagy szerepe van az örökletes tényezőknek, és a dohányzásnak is.


Szövődmények





A fogkő kialakulása igen nagy veszélyeket rejt magában. Az általa kialakult betegségek miatt sokkal több fogat veszítünk el, mint a fogszuvasodásból adódóan.





Az íny alatt elhelyezkedő fogköveknél gyakran alakul ki gyulladás ((gingivitis), amit az íny vöröses színe, fájdalma, vérzékenysége, és a kellemetlen leheletet jelez, valamint az, hogy eltávolodik a fogaktól. Ennek következtében ínytasakok keletkezhetnek a fogak mellett, így a gyulladás átterjedhez a fogágy mélyebb szöveteire is (fogágygyulladás - periodontitis), ami a fogmedercsont pusztulását vonja maga után. Ez a folyamat foglazuláshoz, majd a fogak elvesztéséhez vezet!


A száj higiénés kezelése

A megelőzés és kezelés szempontjából kulcsfontosságú a gondos szájápolás, ennek érdekében ajánljuk, olvassa el a helyes fogmosásról szóló cikkünket.
Ne feledje, hogy nagyon fontos az íny rugalmasságának megőrzése, mert ezáltal képes szorosan rátapadni a fognyakra, és így tudja meggátolni, hogy bármiféle fertőzés be ne jusson a fogágyhoz. Ezért fontos, hogy egy nem túl kemény szőrű fogkefével körkörösen dörzsölgesse át minden fogmosás után az ínyt, mert így edzésben tarthatja azt. Az íny vérzése esetén is folytassuk ezt a masszázst, mert ez a kezdődő gyulladás gyógyításában is segítséget nyújt.


Fogkő eltávolítás

A fogorvos ínygyulladás és fogágy betegségek gyógyításánál a fogkő eltávolításával (depurálás) kezdi. Ennek során eltávolítja a lepedéket, a fogkövet, egyéb lerakódásokat is.
Általában ezt a kezelést egy ultrahangos fogkő eltávolító eszközzel végzik, mert ez a legkíméletesebb eltávolítási mód. Előzetesen Lidocain sprayvel elérzéstelenítették a nyálkahártyát. A kezelést polírozással fejezik be, mert a lepedék a sima fogfelszínen nehezebben rakódik le.


Fogkő eltávolítás utáni teendők

A fogkő eltávolítása után gyakran érzékenyekké válnak a fogak a hidegre, melegre, édes és savanyú ízekre. Ez azonban Sensitíve fogkrém használatával 1-2 héten belül megszűntethető.

Az, hogy a fogkő mennyi időn belül képződik újra, nagymértékben függ a helyes szájápolási szokások kialakításától

Rossz lehelet

Tény az, hogy nagyon sokan nem is tudják, hogy szájszaguk van. A környezetet ugyan bosszantja a kellemetlen szag, de az arra való utalás tabunak számít.

A tenyerébe lehelve mindenki maga is ellenőrizheti szája állapotát. Legjobb azonban, ha megkérjük a hozzánk legközelebb álló embereket, házastársat, szülőt, gyermeket, barátot, hogy ne féljen figyelmeztetni minket, ha bármi kellemetlent érezne!

Mindez pedig azért lényeges, mert a friss lehelet nemcsak a jó közérzet szempontjából, hanem a szociális kontaktusok során is lényeges szereppel bír. Hiszen ki kedveli a rossz leheletet? Elkerülhetünk rosszindulatú intrikákat és kellemetlenségeket, ha fokozottan odafigyelnünk friss leheletünk fenntartására.

Megkülönböztetünk képzelt (pseudohalitosis) és valódi szájszagot (halitosis). Amennyiben kiderül, hogy a rossz szájszagot csak beképzelte valaki, de ő ennek ellenére továbbra is meg van győződve arról, hogy rossz a lehelete, halitofóbiát fog diagnosztizálni az orvos.

A valódi szájszag kéttípusú lehet. Az egyik oka a szájüregben keresendő, hátterében legtöbbször a nyelvháton felszaporodott baktériumokkal teli lepedék áll. Szájápolás után a probléma megszűnik (fiziológiai/átmeneti halitosis).

A másik típus nem múlik el szájápolás hatására (patológiás halitosis). Oka kereshető a szájban (orális patológiás halitosis), vagy azon kívül (extraorális patológiás halitosis).
A tartósan rossz leheletet leküzdeni csak úgy lehet, ha feltárjuk az okot.


Szájüregben jelenlévő okok:

1. rossz szájhigiéné,
2. a felső vagy alsó légutak megbetegedései,
3. szuvas fogak,
4. fogínygyulladás,
5. fogágybetegségek ,
6. nyelvlepedék,
7. tályogok,
8. szájüregi daganatok,
9. rosszul elkészített fogpótlások.
   

Szájüregen kívül eső okok:

1. hagymás, foghagymás ételek,
2. gyomor, nyelőcső megbetegedése,
3. májbetegség,
4. cukorbetegség (acetonos lehelet),
5. kóros bakteriális állapot a vékonybélben ,
6. vesebetegség,
7. nyálképződés lelassulása (ebből adódhat a reggeli rossz lehelet is),
8. gyógyszerek.
   

Mivel tíz esetből nyolcszor a rossz lehelet oka a szájban keresendő, különös jelentőséggel bír a szájápolás a friss lehelet fenntartásában.


Elsődlegesen természetesen a fogmosás fontosságát kell kiemelnünk. Amennyiben ez napközben nem megoldható, gyors és hatékony megoldást jelenthet a szájvíz használata. Az alkohol és gyógynövények kivonatait tartalmazó szájvizek lefertőtlenítik a száj belsejét, a baktériumok elszaporodását megakadályozzák a szájban, friss leheletet biztosítanak! Egyébként pedig olyan helyre is elér a szájvíz, ahova a fogkefe nem. Gargarizálással a torok és a nyelv hátsó részének a hatékony fertőtlenítésére is alkalmas.

Esti fogmosáskor ne felejtsük el a nyelven lévő lepedék eltávolítását, hiszen nagyon sok esetben ez áll a rossz lehelet hátterében.

Ínygyulladás , ínysorvadás

35 éves kor után már nem a fogszuvasodás, hanem a fog körüli szövetek gyulladása (periodontitis) miatt veszítjük el legtöbb fogunkat. Statisztikák szerint az összes elveszített fog 80%-nak ínybetegség áll a hátterében.

Ezért nagyon fontos a korai felismerés mellett a megelőzés is, hiszen rengeteg pénzt, kellemetlenséget takaríthatunk meg a fogaink megőrzése mellett.

A periodontitis károsítja a fogat tartó szöveteket, a csontot, az ínyt és a gyökérhártyát. Ha már egyszer kialakult, nem lehet visszafordítani: az állapot további romlása csak szakszerű kezelés és bonyolultabb, napi rendszerességű szájápolás révén kerülhető el.
Ugyanúgy, mint a fogszuvasodás esetében itt is a fő bűnös a bakteriális lepedék.


Mi a lepedék?

Általában leheletvékony, láthatatlan, teljesen átlátszó réteg, amely a nyálból képződik. Alapjában véve védőréteg a zománcon, amíg benne el nem szaporodnak a baktériumok. A cukros étel teszi táptalajjá a baktériumok elszaporodához, ami által a védőréteg átalakul káros bevonattá. A lepedék a fogakon képződő, sárgás, erősen tapadó ételmaradékokból képződik, orvosi neve dentális plakk.
Baktériumai a fog szuvasodása mellett az ínyt is megtámadhatják, gyulladást okozva. Ha nem kezelik, az ínygyulladás (gingivitis) súlyosabb betegséghez, fogágygyulladáshoz (periodontitis) vezet.
A gyulladás mellett az el nem távolított plakkból kemény lerakódás képződik, amit fogkőnek nevezünk. A fogkőben lévő baktériumok toxinjai szétroncsolják a fogak támasztószöveteit. Ebből adódóan az íny elválik a fogaktól, és tasakok jönnek létre, ahol még több lepedék tud összegyűlni. Ezek a gingivatasakok egyre mélyebbé válnak, ami által a lepedék egyre mélyebben hatol a gyökerek mellett.


A fogágybetegségek kisérő tünetei


Ínygyulladás sokszor lassan, észrevétlenül kezdődik. Figyelmeztető jel a túlérzékenység, amely jelentkezhet a hideg vagy meleg, valamint az édes vagy savanyú hatására.
Tünetek: a fogmosáskor észlelt ínyvérzés, ínyszéli duzzanat, ami pirossággal és fájdalommal is jár, valamint apró hólyagok, fekélyek az ínyen.


Jó tudni!
Az ínyvérzést a közhiedelemmel ellentétben nem a fog erős súrolása okozza, hanem a baktériumok vagy a fogakra rakódott fogkő.
Az elhanyagolt ínygyulladás átmehet fogágygyulladásba, de nem minden ínygyulladás alakul át fogágygyulladássá.




Ínysorvadás a fogágygyulladások súlyosabb kísérője.
A savas közegben a fogágy begyullad, a fog környéke megduzzad, heves fájdalom jelentkezik. Elhanyagolva súlyosabb ínybetegségek alakulnak ki.




A sorozatos gyulladás következtében a szövetek elhalnak, az íny zsugorodni, sorvadni kezd. Ilyenkor az ellenálló, ép fogak gyökere meglazul és a fog kihullik.


Kezelés

A fogágygyulladások kezelésében a legfontosabbak:

1. a szájhigiéné helyreállítása ( lásd a szájhigiéné szerepe a megelőzésben),
2. a fogkövek eltávolítása (ennek érdekében három, illetve hathavonként fel kell keresni a fogorvost).